Oldalak

szombat, július 11, 2015

A szabadságvesztés ne jelentsen kirekesztést - a pápa Palmasola börtönében

Ferenc pápa a Palmasola börtönben, Santa Cruz - ANSA
Bolíviai apostoli látogatásának utolsó programjaként Ferenc pápa Santa Cruz de la Sierra „Palmasola” fegyházát kereste fel. A térség legnagyob fegyintézete 10 ezer négyzetméteren terül el. Bár csak 800 személy befogadására alkalmas, lakóinak száma jelenleg mintegy ötezer, sokan közülük még ítéletre várnak.
A pápát a foglyok és velük együtt élő családtagjaik, gyermekeik köszöntötték az öröm és a fájdalom könnyeivel. Ferenc pápa megköszönte a fogadtatást, majd megállapította: „a fájdalom nem oltja ki a szívek mélyén élő reményt”. Alázattal tett vallomást: „Olyan ember áll előttetek, akinek megbocsátották számos bűnét”. A pápa azért jött el közéjük, hogy felkínálja nekik Jézus Krisztust, az Atya irgalmasságát.

Jézusban megtaláljuk az erőt az újrakezdéshez
Krisztus azért jött el, hogy megmutassa mindnyájunk iránti látható szeretetét. Ez a szeretet megggyógyít, megbocsát, felemel, ápol; visszaadja méltóságunkat. Jézus kitartó: feláldozta életét, hogy visszadja méltóságunkat.
Amikor Jézus belép éltünkbe, már nem vagyunk többé múltunk foglyai, hanem új reménnyel tekintünk jelenünkre, önmagunkra, valóságunkra.

A bezárás ne legyen kizárás a társadalmi életből
Krisztus sebeiben helyet kapnak a mi sebeink is. Jézus azért halt meg értünk, hogy segítsen nekünk és felemeljen bennünket.
A pápa jól ismeri Palmasola foglyainak nehézségeit: az eljárások lassúsága, a társadalmi visszailleszkedési politikák hiánya, az erőszak. Két évvel ezelőtt a börtönváros rivális bandái közötti összecsapás következtében tűz ütött ki, amelyben egy kétéves gyermek is meghalt. Ferenc pápa arra buzdította az intézményeket: a börtönbüntetés legyen része a társadalomba való visszailleszkedés folyamatának.

A megosztás az ördög kísértése
A pápa a foglyokat felelősségre buzdította. Ne engedjenek a megosztás, az egymással való szembenállás kísértésének. A szenvedés önzővé teheti szívünket, de ösztönözhet bennünket valódi testvériségre is. A fegyőröket pedig arra intette: ne alázzák meg a rabokat, hanem adják vissza méltóságukat. Hagyjanak fel azzal a logikával, amely jók és rosszak kategóriában gondolkozik és a személy megsegítését állítsák a középpontba. Ne sújtsanak le a rabokra, hanem bátorítsák őket. Teremtsenek jobb feltételeket mindenki számára.
A pápa, mielőtt áldását adta volna, egy perc csöndes imát kért mindnyájuktól, majd így fejezte be beszédét: „Arra kérlek benneteket, hogy továbbra is imádkozzatok értem, mert nekem is vannak hibáim és vezekelnem kell. Köszönöm szépen”.
(vm)

Nincsenek megjegyzések: