Oldalak

csütörtök, június 04, 2015

„Az Eucharisztia, a III. évezred fénye és élete” - Úrnapja

A 2004 és 2005 között tartotta Egyházunk a Szent II. János Pál pápa által meghirdetett „Eucharisztia Év”-ét, amely célként tűzte maga elé az Egyház eucharisztikus életének a megújítását és jelmondata: „Az Eucharisztia, a III. évezred fénye és élete”- volt. 

Izajás próféta az eljövendő Megváltóról hirdette, hogy „a Szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogják hívni” (Iz 7,14). Az Emmanuel pedig annyit jelent: „Velünk az Isten”.
Az idők teljességében, a megtestesülés pillanatában az ígéret valóra vált Názáretben, s Isten Fia, a második isteni személy része lett a teremtett világnak és az emberiség történetének. „Jézus Krisztus, mint Isten, az Istennel való egyenlőségét nem tekintette olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonlóvá lett az emberekhez… engedelmes lett a halálig, éspedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6-9).
Szent Máté evangéliumának utolsó mondata őrizte meg a föltámadott Úr ígéretét, amit mennybemenetele előtt tett tanítványainak: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig.” (Mt 28,20)

Az Úr Jézus ígéretének a földi körülményekhez legszorosabban igazodó megvalósulása az eucharisztia, az oltáriszentség alapítása, amelyről a mai evangéliumi szakasz számol be, és amely a szentmise III. eukarisztikus imájában így jut kifejezésre: „Azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adva áldást mondott, megtörte, majd tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik. A vacsora után ugyanígy kezébe vette a kelyhet, és neked hálát adva áldást mondott, majd tanítványainak adta és így szólt: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan mert ez az én vérem kelyhe az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Misekönyv, III. Eucharisztikus ima)
Mivel az Úr Jézus hozzátette a meghagyást: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”, az ő népe ennek a meghagyásnak 2000 éve engedelmeskedik, s Jézus Krisztust köszönti a templom oltárán, a szentmiseáldozatban, a tabernákulumban, mindennap az idők végéig.
Így lett az Eucharisztia az Emmanuel, „velünk az Isten” igazságának, s Jézus Krisztus földi küldetését záró ígéretének, „én veletek maradok mindennap a világ végezetéig”-nek a megvalósulása. Örökmécsessel jelzett templomainkban, oltárainkon, szentmiséinkben és minden szentáldozás alkalmával hozzánk érkezik a Szentségi Jézus a világ, az Egyház és önmagunk számára. „Hitünk szent titka”: „Velünk az Isten!”
Hitünk szent titkát a legrégibb időktől fogva nevezi isten népe Eucharisztiának (hálaadó áldozatnak). A hagyományos magyar nyelv Oltáriszentségnek – mert általában az oltárainkon lévő tabernákulumokban őrizzük –, Oltáriszentségnek mondja ezt a nagy szentséget, Krisztus testének és vérének köztünk élő valóságát, amely megváltó áldozatát teszi jelenvalóvá oltárainkon és az örök élet forrása földi zarándokutunk során.

Jézus Krisztust imádjuk istenségében és emberségében a kenyér és a bor színe alatt.
Itt, a földi világban, ahol mindent elkoptat az idő, szükséges megújítani hitünket, hitből fakadó életünket, hitünkről szóló beszédünket, újra gazdag szerepet biztosítva életünkben az Eucharisztia kincsének.

„Az Egyház az Eucharisztiából él.” Ezekkel a szavakkal kezdődik Szent II. János Pál pápa eucharisztikus enciklikája. Azt gondolom, hogyha valóban meg akarjuk újítani, ha jobbá akarjuk tenni hívő katolikus életünket, akkor nekünk is az Eucharisztiából kell élnünk.

Kérjük az Eucharisztiában köztünk élő Krisztus anyját, a Magyarok Nagyasszonyát, az Esztelneki Madonnát, hogy eszközölje ki számunkra is az eucharisztikus megújulás kegyelmét, hogy a szent Eucharisztia legyen számunkra a III. évezredben is fényünk és életünk, a bennünk megvalósuló „Emmanuel, azaz velünk az Isten”.

Nincsenek megjegyzések: