Oldalak

kedd, május 26, 2015

Ferenc pápa beszéde a ferences nagykáptalan tagjaihoz: „A nép szeret benneteket”

Ferenc pápa a ferences testvérekkel, testvéri öleléssel - EPA
Kedden délben Ferenc pápa a Kelemen teremben fogadta a ferences nagykáptalan 200 fős küldöttségét, köztük Dobszay Benedek magyar tartományfőnököt, (Orbán Szabolcs erdélyi tartományfőnököt - Szilveszter megjegyzése)  és Orosz Lóránt, most tanácsnokká választott definitor generálist.

Ferenc pápa szeretettel köszöntötte a mostani káptalanon megválasztott új generálist, az amerikai Micheal Anthony Perry atyát,  minden résztvevőt és rajtuk  keresztül üdvözölte az egész ferences nagycsaládot, különösen a beteg és idős testvéreket, akik a rend emlékezete és ők adják a rendben a megfeszített Krisztus jelenlétét. 

A megfontolások és az imádság e napjaiban a rendi önazonosságtoknak főként két eleme vezetett benneteket, melyek a minoritás, a kisebbségi mivolt és a fraternitás,  a testvéri érzület – kezdte beszédét a pápa, majd rögtön személyes emléket idézett: „Egyszer két ferencestől kértem tanácsot még Argentínában, hogy mit mondanának nekem a kisebb testvéri mivoltról, a minoritásról. Adjatok tanácsot! Egyikük így válaszolt: „Isten minden nap megadja azt nekem”. A másik ezt  mondta: „Éppen ezt akarom megteremteni napról napra”. Ez a kisebbség meghatározása két fiatal ferences barátom révén, a mi földünkön”.

A minoritás meghívás arra, hogy kicsik legyünk Isten előtt és teljesen rábízzuk magunkat
A minoritás egy meghívás arra, hogy kicsik legyünk és annak érezzük magunkat Isten színe előtt és bízzuk magunkat teljesen az ő végtelen irgalmára. Az irgalmasság távlata érthetetlen azok számára, akik nem érzik magukat „kisebbeknek”, rászorulóknak és bűnösnek az Isten előtt. Minél inkább tudatában vagyunk ennek, annál közelebb vagyunk az üdvösséghez; minél inkább meggyőződünk a saját bűnösségünkről, annál készebbek vagyunk a megváltásra. Így van ez az evangéliumban; akik szegénynek ismerték el magukat Jézus előtt, azok nyerték el a megváltást. Aki azonban azt tartja, hogy nincs rá szüksége, nem nyeri el a megváltást. Kisebbnek lenni, azt jelenti, hogy kilépünk magunkból, saját sablonos elképzeléseinkből, túllépünk a struktúrákon – melyek persze hasznosak, ha jól használjuk – túlmegyünk a szokásainkon és biztonságainkon, hogy konkrét tanúságot tegyünk a szegényeknek, a rászorulóknak és a peremre szorítottaknak”.

A testvériség konkrét cselekedeteivel a „kijáratban”
A testvériség is lényegi vonatkozásként tartozik hozzá az evangéliumi tanúságtételhez – folyatta a pápa. A kezdetek egyházában a keresztények olyképpen élték meg a testvéri közösséget, hogy ékesszólóan és vonzóan hirdették az egységet és a szeretetet. Az emberek csodálkozva látták őket egynek a szeretetben, készségeseknek az adakozásban, a kölcsönös megbocsátásban, az irgalomban, a jóakaratban, a kölcsönös segítségben. A ti szerzetescsaládotok arra kapott meghívást, hogy kifejezésre juttassa ezt a konkrét testvériséget, a bizalom visszaszerzése által. Szerezzétek vissza a lelkiismeret képességét, hogy hordozza az irgalmasságot, a kiengesztelődést, a testvériséget és a békét. Akkor tudjátok eredményesen megvalósítani ezt a hivatásotokat és küldetéseteket, ha a kongregációtok mindinkább a „kijáratban” áll – buzdította a ferences nagykáptalan tagjait Ferenc pápa.

A ferences kolostor az egész világ
Ez megfelel egyébként a karizmátoknak, amelyet egy korai elbeszélés a rendi hagyomány történetében így mond el: az első testvérektől egyszer azt kérték, hogy mutassák meg, hol van a kolostoruk. Válaszképpen ők kimentek egy dombra, majd széjjelmutattak, amerre a szem ellátott, mondván: „Ez a mi kolostorunk”. Kedves Testvérek, ebbe a kolostorba, mely az egész világ, menjetek el Krisztus szeretetével, ahogy Szent Ferenc írja a regulában: „Tanácsolom, és intve buzdítalak benneteket testvéreim Urunk Jézus Krisztusban, hogy amikor kimentek a világba, ne veszekedjetek és kerüljétek a vitákat a szavakkal és ne ítélkezzetek mások fölött, hanem legyetek szelídek, szerények, állhatatosak és alázatosak, becsületesen beszélve mindenkivel”. Ez a buzdítás ma is időszerű. Menjetek bátran, a nép szeret benneteket.

A világ szeret benneteket
Ehhez kapcsolódva Ferenc pápa egy személyes emlékkel zárta a beszédét, felidézve Buenos Aires-i elődje Quarracino bíboros alakját, aki egyszer így beszélt neki a  ferencesekről. Városainkban vannak „papfaló”, a papokkal szemben ellenséges emberek, akik ha papot látnak, rögtön azt mondják neki: Varjú! Legalábbis nálunk így volt Argentínában – mondta a pápa. Quarracino bíboros ellenben azt állította, hogy ezt sohasem mondták a ferencesekről, soha soha, soha! Hogy miért is? Mert a kisebbségi lelkiségetekkel és a testvériségetekkel, szelídséggel, alázattal és szegénységgel megörököltetek a nép körében egy nagy tekintélyt. Kérlek benneteket, őrizzétek meg, ne veszítsétek el. A nép szeret és kedvel benneteket”.
(vl)
Forrás: Vatikáni Rádió 

Nincsenek megjegyzések: