A mi egyházunk a vértanúké, álljunk ki üldözött testvéreinkért

Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában

A mi egyházunk a vértanúk egyháza – Szent István vértanú megkövezéséről elmélkedve a pápa meghatott szavakkal szólt arról, hogy napjainkban is hány embert üldöznek és ölnek meg pusztán azért, mert keresztények. Sok az úgynevezett „rejtett vértanú” is, akik új utakat keresnek, hogy segítsék testvéreiket, és ezért a modern „főtanácsok” üldözik őket.
A mai első olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből István vértanú elítélését és megkövezését írja le. Ebből a drámai jelenetből bontotta ki szentbeszédét Ferenc pápa, aki a szívében hordozza annak a sok embernek az arcát és sorsát, akiket az első vértanúhoz hasonlóan napjainkban is üldöznek és megölnek, csak azért mert hűek Jézushoz. A vértanúknak – állapította meg a pápa – nincs szükségük más kenyérre, mert az ő egyetlen kenyerük Jézus. Istvánnak sem volt szüksége arra, hogy alkudozzon, kompromisszumot kössön.

Isten szava zavarja a keményszívűeket

István tanúságtétele olyan erős, hogy rágalmazói nem tudnak ellenállni a szavaiból áradó bölcsességnek és léleknek. Amint Jézusnak, úgy Istvánnak is szembe kell néznie a hamis tanúkkal és a nép lázadásával, amely elítéli őt. István emlékezteti őket, hány prófétát öltek meg azért, mert hűek voltak Isten szavához. És amikor elmondja nekik, hogy látja Jézust Isten jobbján, akkor üldözői megbotránkoznak, befogják fülüket, hogy ne hallják. Kihurcolják a városból, hogy megkövezzék.
„Isten szava mindig kellemetlen egyes szíveknek. Isten szava zavaró, amikor kemény a szívünk, amikor pogány a szívünk, mert Isten szava azt kéri tőlünk, hogy menjünk előre, keressük azt a kenyeret, amelyről Jézus beszélt és csillapítsuk vele éhségünket. A kinyilatkoztatás történetében sok vértanút öltek meg azért, mert hűek voltak Isten szavához, az isteni igazsághoz” – mondta a pápa.

Sok vértanú István él a világban, akiket keresztény mivoltukért üldöznek

István vértanúsága hasonló Jézuséhoz: a bocsánat, az ellenségekért való ima keresztény nagylelkűségével hal meg. Ezek az emberek, akik üldözték a prófétákat, mint ahogy Istvánt is, azt hitték, hogy Isten dicsőségét emelik, hogy hűek az isteni tanításhoz. A pápa ekkor így folytatta homíliáját: „Ma szeretnék az egyház valódi történetére emlékezni, amely a szentek és a vértanúk története: a vértanúké, akiket üldöztek és megöltek azok, akik azt hitték, hogy Istent dicsőítik, akik azt hitték, hogy náluk az igazság”. Romlott volt a szívük, de igazságról beszéltek.
„Ezekben a napokban hány István van a világon! Gondoljunk azokra a testvéreinkre, akiknek a líbiai partokon elvágták a torkát; gondoljunk arra a fiúra, akit élve elégettek a társai, mert keresztény volt; gondoljunk azokra a bevándorlókra, akiket a többiek a tengerbe vetettek, mert keresztények voltak. És gondoljunk azokra az etiópokra, akiket tegnapelőtt meggyilkoltak keresztény mivoltuk miatt… Ma az egyház a vértanúk egyháza: ők szenvednek, ők életet adnak, és mi Isten áldását kapjuk tanúságételükért” – mondta Ferenc pápa.

A mi egyházunk a vértanúk egyháza, rejtve is élnek köztünk

„És ott vannak a rejtett vértanúk is, a Lélek hangjához hű férfiak és nők, akik utat törnek, új utakat keresnek, hogy segítsék testvéreiket és jobban szeressék Istent. Aztán gyanúba fogják őket, meggyalázzák és üldözik azok a „modern főtanácsok”, akik az igazság birtokosainak hiszik magukat: oly sok a rejtett vértanú!”
„És sok olyan rejtett vértanú is van, akik hűek a családjukban és sokat szenvednek hűségükért. Az egyházunk a vértanúk egyháza – ismételte Ferenc pápa, majd így folytatta: Most, ezen a szentmisén eljön közénk az első vértanú; az első, aki tanúságot tett, sőt még többet adott nekünk: az üdvösséget, mindannyiunknak. Egyesüljünk Jézussal az eucharisztiában, egyesüljünk azokkal a testvéreinkkel, akik az üldöztetés, a rágalmazás és a gyilkosság vértanúságát szenvedik el azért, hogy hívek legyenek az egyetlen kenyérhez, mely jóllakat: vagyis Jézushoz” – fohászkodott végül kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.
(gá)

Forrás: Vatikáni Rádió