 |
| Vágó Pál festménye a szegedi nagy árvízről |
Milyen keserűen panaszolja Jeremiás próféta az Úr nevében: "nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra". A zsoltáros pedig hozzáteszi: "Uram, te a megtorlás Istene vagy".
Ez alapján igencsak lehetne félnivalónk, hiszen oly gyakran előfordul, hogy mi sem hallgatunk Rá, s biztosan többen is gondolunk úgy Istenre, mint igazságosan ítélkező, s ezért bűneinket egyszer majd megtorló bíróra.
Régen gyakran vélekedtek úgy az emberek, hogy Isten a bűnösöket természeti katasztrófákkal bünteti. Akik ilyennek látják Őt, vajon hogyan értékelik mindazt, ami ezen a napon történt Szegeden 136 éve? Valóban akarta volna Isten a sok ártatlan ember halálát, az egész utcasorok romba dőlését, a pusztító árvíz által mindenüket elveszítők sírását? Én ezt nem hiszem. Sokkal inkább azt, hogy Ő a rosszból is tud jót formálni: egyszerre megmozdultak az európai fővárosok, az egész ország összefogott és a város valóban szebb lett, mint előtte volt. A nagy árvíz történetében itt, az építésben, segítésben és összefogásban hamarabb megtalálom Isten keze nyomát, mint a pusztításban. Szeged népe sem volt rosszabb (de jobb sem) másoknál.
Isten velünk van és megsegít minket a bajban. Amíg mi is vele vagyunk, addig biztosak lehetünk a fölénk kinyújtott keze erejében. Jézus ezt mondta vádlóinak: "Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór".
Szentírási részek: Jer 7,23–28; Zs 94; Lk 11,14–23
Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése