„Kérdések Buenos Aires
perifériájáról, válaszok a perifériák pápájától” alcímmel március 10-én jelent
meg Ferenc pápa interjúja, melyet a La Cárcova nevű Buenos Aires-i nyomornegyed
pároldalas lapjának adott – az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
2015 januárjában vetődött fel az ötlet a La Cárcova nevű nyomornegyed
lakói között, hogy Ferenc pápa megválasztásának második évfordulója alkalmából
interjút készítsenek a szentatyával. Az összegyűjtött és rendszerezett
kérdéseket José María Di Paola, ismertebb nevén Pepe atya mutatta meg Ferenc
pápának február 7-én a Szent Márta-házban, ő pedig ott, helyben készségesen
válaszolt minden feltett kérdésre.
– Sokszor beszél perifériáról. Sokszor használja ezt a szót. Mire gondol, amikor perifériákról beszél? Ránk gondol, akik nyomornegyedben élünk?
– Amikor perifériáról beszélek, határterületekről beszélek. Mi általában olyan terekben mozgunk, amelyeket valamiképpen ellenőrzésünk alatt tartunk. Ez a középpont. De mihelyt kilépünk a középponttól, és amilyen mértékben eltávolodunk tőle, több dolgot felfedezünk. És amikor a középpontra ezen újonnan felfedezett dolgok felől, újonnan elfoglalt pozícióink, vagyis a határterület felől nézünk, rájövünk, hogy más a valóság.
Egy dolog a középpontból látni a valóságot, és másik az általad elért végső pontból látni. Mondok egy példát. Európa, ha valaki Madridból nézte a 16. században, az egyfajta megközelítés, de amikor Magellán elérte az amerikai földrész határát, és onnan tekintett vissza Európára, már más valóságot értett meg.
A valóság jobban látható a határterületről, a perifériáról, mint a középpontból. Hasonló a helyzet egy személy és az egzisztenciális perifériák valóságával, de még a gondolkodás valóságával is. Tegyük fel, van egy meggyőződéssel vallott elképzelésed, de szembesülsz valakivel, aki azt nem osztja, ezért valamiképpen meg kell próbálnod érveket keresni mellette, vitatkozni kezdesz, és a másik ember gondolkodásának perifériája felől gazdagodsz.
– Ön ismeri nehézségeinket. Terjed a kábítószer, senki sem állítja meg, befurakszik otthonainkba, és támadja gyermekeinket. Ki fog megvédeni minket? És mi hogyan védhetnénk meg magunkat?
– Sokszor beszél perifériáról. Sokszor használja ezt a szót. Mire gondol, amikor perifériákról beszél? Ránk gondol, akik nyomornegyedben élünk?
– Amikor perifériáról beszélek, határterületekről beszélek. Mi általában olyan terekben mozgunk, amelyeket valamiképpen ellenőrzésünk alatt tartunk. Ez a középpont. De mihelyt kilépünk a középponttól, és amilyen mértékben eltávolodunk tőle, több dolgot felfedezünk. És amikor a középpontra ezen újonnan felfedezett dolgok felől, újonnan elfoglalt pozícióink, vagyis a határterület felől nézünk, rájövünk, hogy más a valóság.
Egy dolog a középpontból látni a valóságot, és másik az általad elért végső pontból látni. Mondok egy példát. Európa, ha valaki Madridból nézte a 16. században, az egyfajta megközelítés, de amikor Magellán elérte az amerikai földrész határát, és onnan tekintett vissza Európára, már más valóságot értett meg.
A valóság jobban látható a határterületről, a perifériáról, mint a középpontból. Hasonló a helyzet egy személy és az egzisztenciális perifériák valóságával, de még a gondolkodás valóságával is. Tegyük fel, van egy meggyőződéssel vallott elképzelésed, de szembesülsz valakivel, aki azt nem osztja, ezért valamiképpen meg kell próbálnod érveket keresni mellette, vitatkozni kezdesz, és a másik ember gondolkodásának perifériája felől gazdagodsz.
– Ön ismeri nehézségeinket. Terjed a kábítószer, senki sem állítja meg, befurakszik otthonainkba, és támadja gyermekeinket. Ki fog megvédeni minket? És mi hogyan védhetnénk meg magunkat?
A folytatás itt olvasható: Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése