Nagyböjti gondolatok: Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre, akik rosszat tettek, föltámadnak a kárhozatra…Jn 5,17-30

Michelangelo: Pieta

A halál látszólag értelmetlenné teszi az ember életét, ugyanis a végérvényes búcsú pillanatában minden törekvésünk, reményünk és emberi kapcsolatunk semmivé válik.

Vannak, akik azzal vigasztalódnak, hogy alkotásaikban tovább élnek, vagy a hálás utókor megemlékezik majd róluk. Az ilyesfajta vigasz azonban önámítás. Az ember ugyanis személyes továbbélésre, személyes halhatatlanságra vágyik.

Az Úr Jézus a mai evangéliumi szakaszban határozottan állítja, hogy az örök élet utáni vágyunk nem elérhetetlen, nem csalóka délibáb. „Bizony, bizony mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre”- mondja Jézus.

Tehát, legyőzhetjük a halált, ha hiszünk Őbenne: ha elfogadjuk útmutatását és befogadjuk Isten abszolút életét. Aki hisz Jézusban, az már átment a halálból az életre: az ilyen ember sorsa a földbe vetett búzaszem sorsához hasonló, amelynek pusztuló, fájdalmas életében ott lüktet az új világ ígérete.

Az ilyen ember a kereszt lábánál álló Máriához, a fájdalmak asszonyához, s egyben a hit asszonyához hasonló, aki ott a legsötétebb és leg kétségbe ejtőbb helyzetben is, „hite által meglátja az új jövő születését, és reménnyel várja Isten holnapját… Isten holnapja Mária számára a húsvét hajnala, a hét első napjának virradata… Jézus sírjában az egyetlen égő lámpás az anya reménye, amely ebben a pillanatban az egész emberiség reménye is egyben” – mondja a Szentatya, Ferenc pápa.

Az evangéliumi szavak vigasztalnak, reményt adnak és egyben lelkiismeret vizsgálatra késztetnek. Vajon mennyire hiszünk Jézusban? Követjük-e útmutatását? Befogadjuk-e Isten életét, s a fájdalomban, a szenvedésben meglátjuk-e Máriához hasonlóan az új jövő születését?

Ha ezek a kérdések kellemetlenül érintenek bennünket, változtassunk életvitelünkön. Tegyünk meg mindent, hogy ne az enyészet gyermekei legyünk, hanem azok közé tartozzunk, akik a halálból átmentek az életre!