A családot, mint közösséget, Isten akarja – Szent Család vasárnapja

Betlehem – Szent Család menekülése – Szilveszter archívum

Mi, akik természet és földközelben élünk, s még mezőgazdasággal is foglalkozunk, nagyon jól tudjuk, hogy a gyökér nélkül elszárad a növény, nem lesz életképes, nem lesz, ami által táplálkozzon, nem lesz, amivel az életet biztosító földbe kapaszkodjon és így az elpusztulás szomorú sorsa vár rá.
Az ember sokkal összetettebb, sokkal másabb igényei vannak, mint a növényeknek, de gyökértelenül rá sem vár vigasztalóbb sors, mint egy elszáradt fára.
Amennyire fontos a fának a gyökér, annyira fontos az embernek az egészséges család, a családhoz-, közösséghez való tartozás.

Az Egyház annyira fontosnak tartja a családot, hogy az év utolsó vasárnapját a családnak szenteli, úgy hogy a szent Családot állítja elénk, követendő példaképül.
Szent Család Vasárnapja mindannyiunk ünnepe, hisz mindenkinek van valami köze a családhoz. Bárhogyan is lenne, családból származunk, családban vagy egyházi közösségben élünk. Isten ajándékából, ez az éltető gyökerünk, amely egy életre szól.
Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, vagy hozzá tartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól.
Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel, rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.
Úgy kell a családról beszélnünk, mint a társadalom és az Egyház alapsejtjéről. A személy benne és általa valósítja meg földi és örök hivatását, küldetését.
Ugyanakkor a család a helye, és kiváltságos környezete Isten tevékenységének és így Isten és ember találkozásának. A család előmozdíthatja, vagy éppen akadályozhatja ezt a cselekvést és ezt a találkozást.
Szent II. János Pál pápa a Familiaris Consortio, a családról szóló apostoli buzdításában mondja: „A keresztény család Isten Országát építi a történelemben azokkal a mindennapos dolgokkal, amelyek életének föltételei, vagy annak meghatározói. Így tehát a házastársi és családi szeretetben valósul meg a keresztény család részvétele Jézus Krisztus és egyháza papi, prófétai és királyi feladatában”(FC 50).

Az imént azt mondtuk, hogy a család előmozdíthatja, vagy éppen akadályozhatja Isten tervének kibontakozását a család egyes tagjainak az életében.
Először is lássuk, miként fordulhat elő az, hogy a család akadályozza Isten tervének kibontakozását tagjainak életében, majd pedig gondolkodjunk el azon, hogy a családnak miként kell elősegítenie a gyakorlatban megélt, öntudatos keresztény életet.

Isten hívása, a jobbik rész választása, szembenállásokat és összeütközéseket is idézhet elő, példaként említhetjük a bibliából Mária és Márta történetét, az Úr Jézus vendégül látásakor. De próbáljunk meg áttekinteni a családi otthonokat megterhelő néhány gondot: pl a kapcsolatok problémáit.
A házastársak egymás közötti kapcsolatának bőven meg vannak a buktatói. A kapcsolatot megterhelhetik azok a lelkiismereti nyugtalanságok, amelyek abból következnek, hogy a házaspár nincs összhangban erkölcsi vagy vallási síkon.
Egyik templomba járó, a másik nem. - Egyik fél szívesen vállalna gyereket a másik, viszont tiltakozik ez ellen. - Nagyon sok családi viszály forrása, a helytelen viselkedési mód, úgy hogy nincsenek tekintettel egymás alapvető szeretet igényére. - Nehéz megtalálni az egyensúlyt, a jelenlét megfelelő módját a házastársaknak a családban és ugyanakkor a világban is, ahol ugyancsak vannak kötelességeik.

Beszélhetnénk a házastársak és a nagyszülők kapcsolatának feszültségeiről, mondjuk a gyermekek nevelésének kérdésében, vagy éppen az elengedni nem tudás, nem akarás kérdéséről. Vagyis annak a bibliai igazságnak a figyelmen kívül hagyásáról, hogy a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté (vö Mt 19,5), egy újabb, önálló családot alapítva. Sajnos vannak szülők, akik ezt nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, nem mondanak le önállóvá vált felnőtt gyerekeikről, azok életének az irányításáról és továbbra is lépten-nyomon bele avatkoznak családot alapított gyerekeik életébe, amivel sokszor megkeserítik azok életét, olykor még a válásba is kergetve őket.

Ugyanakkor hány helyen súlyos ellentét van a szülők és gyermekek között. Ami nem csak egyik vagy másik fél rosszaságából fakadhat. Hiszen megrázkódtatást okozhatnak azok a nehézségek, amelyek abból adódnak, hogy a gyerek valamilyen sajátos hivatást szeretne választani, amely nem találkozik a szülők tetszésével. És így mindent elkövetnek, hogy az ő fiúk, vagy lányuk megváltoztassa eredeti szándékát...

Amikor másodszor, arról beszélünk, hogy a családnak miként kell elősegítenie a gyakorlatban megélt, öntudatos keresztény életet, akkor nagyon fontos, arra figyelnünk, hogy a családot, mint közösséget, Isten akarja, ez alapvető - és nagyon lényeges igazság, amivel már a teremtés történetében találkozunk, amikor az Úristen megáldja Ádám és Éva életközösségét.

A családnak van egy Istentől elénk állított modellje, amely a Szentírás tanítására épül. Isten a családban teremtett meg minket, és itt is vesz körül szeretetével. A házastársak Isten munkatársai, így működnek közre az – életadásban, a szeretet olyan gyakorlásában, amely azután jellemző módon meghatározza az otthon légkörét.
Magától értetődő feladat – a lelki élet, a hit továbbadása, a hitre való nevelés, a családtagok személyiségének kibontakozása. Így a család a szeretet tűzhelye kell, hogy legyen, amely világít, melegít és éltet. A család templom, ahol Isten lakik, a Szentháromság élő tükörképe. A családnak tehát szent jellege van, sajátos hivatást jelent Isten tervében.
A család közössége ugyanakkor a családtagok szolgálatában áll. Pontosabban, amikor a család tagjai figyelnek az Istentől kapott hivatásra, akkor egymás szolgálatával együtt Istent is szolgálják. Amikor pedig a család tagjai ebben a szemléletben élnek, ezzel teret nyitnak Isten kegyelmének, amely a szülők közvetítésével jut el a gyermekekhez.
A házastársak egymás felé is a kegyelem közvetítői. A házasságnak, mint szentségnek éppen ez a jelentése. A hívő család tagjai tehát tudatában vannak annak, hogy bármilyen feszültség is jelenik meg életükben, mindig segíti őket Isten kegyelme, hogy ez a szeretet szempontjai szerint oldódjék meg. Ha valamilyen összeütközés keletkezik, ennek megoldási irányát a szeretet szellemében Isten ügyének szolgálata adja.

Kalkuttai Teréz anya mondta: „Ha együtt imádkoztok együtt is maradtok” A közösen elmondott imának nagy szerepe van a családban. Az egyház kiemeli annak a fontosságát, hogy a családok együtt imádkozzanak otthon és a templomi liturgiában pedig együtt vegyenek részt.
Az imádkozó családok közössége és aktív részvétele a liturgiában teszik a családot egyháziassá, és az egyházat családiassá
A mai modern, megváltozott körülmények között is minta és példakép a Szent Család. A Szent Család őrzője szent József, Istentől kapta azokat a jeleket, fontos utasításokat, melyek teljesítésével megmentette családját. Az ő számára Isten szolgálata a fő helyen állott. Figyeljünk fel arra, hogy mennyire összeillő pár volt Mária és József, a korkülönbség ellenére is.
Mennyire azonos bennük az Isten szavának való azonnali, feltétel nélküli engedelmeskedés! A mennyei Atya nemcsak szeplőtelen szűz Anyát, hanem gondoskodó, jó példaadó nevelőapát is választott Fiának, hogy harmonikus családi életben készülhessen feladatának elvégzésére.

„A házasság és a család szent”, hangsúlyozza a II.vatikáni zsinat. Tekintsük hát célnak saját családunk „szent családdá” alakítását, a kis Jézus, a boldogságos Szűz és szent József példája nyomán! Éppen ezért tanuljuk meg a Szent Családtól, Jézus, Mária, József közösségétől: az önfeláldozó, egymásért élő, óvó, féltő, segítő szeretetet!

A mai napon imádkozzunk a világ minden családjáért, foglaljuk imáinkba sajátosan azon családokat, akiket keresztény hitük miatt ma is üldöznek szerte a világon, és otthonukból menekülniük kell, mint a Szent Családnak Betlehemből.

Imádkozzunk Esztelnek község minden családjáért, különösképpen azon családokért, amelyekből hiányzik az egyetértés, a béke, a megbocsátás, amelyeket a válás kísértése fenyeget, amelyekben a házastársi hűtlenség, az erőszak és az alkohol súlyos problémákat, nehézségeket és szenvedést okoz.

Adjon az Úr minden családnak, élő hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, hogy megtehessék az Ő szent akaratát! Áldja meg küzdelmeiket és buzgóságukat, örömeiket és bánatukat, boldogságukat és fájdalmukat! Töltse be családjaink életét kegyelmeivel, hogy boldogságban, kölcsönös megértésben, az egymást hordozó szeretet légkörében élhessenek! 

Ámen!