Oldalak

vasárnap, november 23, 2014

Jézus Krisztussal lehet ma is találkozni – tanulságos történet


Jézus Krisztussal lehet ma is találkozni, és ebben nincs semmi rendkívüli. Nem rendkívüli ez a találkozás abban az értelemben, hogy az ember a testi érzékszervekkel semmi rendkívülit nem észlel, a lélek mégis olyan élményben részesül, mely felülmúl minden addig ismertet. Ebben a találkozásban megnyílik az ember szeme egy másik, a fizikainál összehasonlíthatatlanul szebb világra.
            
Ez a találkozás rendszerint váratlanul történik, de vannak szükségszerű előzményei. Egy olyan ember találkozását hozom fel példának, aki kortársunk és könyvben írta le Jézussal való találkozását.
            Ő egy koreai férfi, akit Paul Yonggi Cho-nak hívnak. Saját vallomásából idézek:
          
"A koreai háborút követő zűrzavart a megélhetésért küzdők sokaságában éltem át. Szegény, de kitartó lévén, naponta többféle állást is betöltöttem. Egy délután magántanítóként dolgoztam. Egyszerre csak ömleni kezdett valami a mellkasomból, és annyira megtöltötte a számat, hogy fulladozni kezdtem tőle. Amint kinyitottam a szám, vér ömlött belőle. Megpróbáltam elállítani a vérömlést, de az csak folyt tovább a számból meg az orromból.... Tizenkilenc éves voltam... és haldokoltam. Az orvosi vizsgálat diagnózisa: "gyógyíthatatlan tüdőbaj. ....Három, legfeljebb négy hónapja van még hátra. Menjen haza fiatalember. Egyen, amit csak megkíván. Búcsúzzon el a barátaitól." - mondta a kivizsgáló orvos.
            Teljesen egyedül éreztem magam, reménytelenül. A halálra felkészülten, három hónapra szóló naptárt akasztottam a falra. Mivel buddhista nevelésben részesültem, minden nap imádságban kértem Buddhát, hogy segítsen rajtam. Állapotom azonban egyre romlott. Föladtam Buddhába vetett hitemet.... Ekkor kezdtem el segítségért kiáltani az ismeretlen Istenhez.
           
Néhány nappal később egy középiskolás lány látogatott meg, és beszélni kezdett nekem Jézus Krisztusról. Értelmetlennek találtam a Jézusról szóló történeteit. Örültem, amikor elment. Másnap azonban újra visszatért, és jött egy héten át minden nap. Már annyira ingerelt a jelenléte és a zaklatása, hogy durván ráförmedtem és követeltem, hogy ne jöjjön többé, hagyjon békét. De ő nem távozott és nem is haragudott meg. Egyszerűen letérdelt és imádkozni kezdett értem. Nagy könnyek gördültek végig az arcán. Amikor a könnyeit megláttam a szívem mélyéig meghatódtam. Ez a fiatal lány különbözött a többitől. Ez nem betanult vallásos történeteket ismételgetett nekem, hanem élte azt, amit hitt. Az ő szeretetén és könnyein keresztül megéreztem Isten jelenlétét.
            
A lány a Bibliát ajánlotta nekem. "Kutassa az írásokat!" - mondta. "Ha hűségesen fogja olvasni, megtalálja benne az élet igéit." Eleinte nem értettem a Bibliát, olyannak  tűnt, mint egy telefonkönyv, tele ismeretlen  nevekkel. Aztán rátalált egy kulcsfontosságú mondanivalóra: a Biblia egyre Jézus Krisztusról, Isten  Fiáról beszél.
            
A halál  közelsége ráébresztett arra, hogy nekem valami nagyobb dologra van szükségem, mint egy vallásra vagy egy filozófiára: valami olyasmire, ami még az emberi lét megpróbáltatásai iránt érzett szimpátiánál is nagyobb. Nekem egy személyre volt szükségem, aki részt vállalna a küzdelmeimből és a szenvedéseimből, és győzelemre vezetné az életemet.
            
A Bibliát olvasva fölfedeztem, hogy az Úr Jézus Krisztus ez a személy.
            Mivel bizonyossá váltam afelől, hogy Jézus Krisztus él, és mivel megragadott a szolgálatából áradó életerő, letérdeltem előtte. Megkértem Krisztust, hogy jöjjön a szívembe, adjon nekem üdvösséget, gyógyítson meg, és mentsen meg a haláltól.
            Azonnal megtelt a szívem az üdvösség örömével és Krisztus bűnbocsánatának a békességével. .....
           
Attól a naptól kezdve úgy olvastam a Bibliát, ahogy az éhhalál szélére jutott ember eszi a kenyeret. A Biblia szolgáltatta az alapot mindahhoz a hithez, amire szükségem volt. Hat hónap alatt meggyógyultam.
            Azóta hirdetem Jézus Krisztus dinamikus evangéliumát. Az a lány, akinek még a nevét sem tudtam meg, megismertette velem a legdrágább nevet, amellyel valaha is találkoztam.
           
Azt kérem a köztünk jelenlévő Krisztustól mindenki számára, hogy legyen része a  vele való találkozásnak ebben az élményében, és érteni  fogja, hogy kicsoda a Názáreti Jézus, érezni fogja, hogy le kell borulni előtte, és tudni fogja, hogy miért király Ő.”

Nincsenek megjegyzések: