Augusztus
17-én, vasárnap délután fél 5-kor kezdődött a VI. Ázsiai Ifjúsági Napot
lezáró szentmise, amely részben latinul, részben különböző ázsiai
nyelveken hangzott el. Ferenc pápa angolul mondta el homíliáját, amelyet
szakaszonként koreaira fordítottak le. A szertartáson jelen lévő
fiatalok a földrész 22 országát képviselték.
„A vértanúk dicsősége ragyog fel rajtatok!” – kezdte homíliáját a pápa, utalva az ifjúsági nap témájára. Ezek a szavak mindnyájunknak vigaszt nyújtanak és megerősítenek bennünket. Ázsia fiataljai: nagy tanúságtétel, egy Krisztusba vetett értékes hitvallás örökösei vagytok. Ő a világ világossága, ő a mi életünk világossága. A koreai vértanúk – és rajtuk kívül számtalan vértanú egész Ázsiában – átadták testüket üldözőiknek; nekünk örökös tanúságot tettek arról, hogy Krisztus világossága eloszlatja a sötétséget. Krisztus szeretete dicsőségesen győzedelmeskedik. A halál felett aratott győzelmének bizonyosságában, amelynek mi is részesei vagyunk, szembe tudunk nézni a keresztény tanítványok mai kihívásaival saját környeztünkben, a mi korunkban.
Ezek a szavak, amelyekről most elmélkedtünk, vigasztalást jelentenek. Ennek a napnak a másik témája: „Ázsiai ifjúság! Kelj fel!” – feladatot és felelősséget jelent számotokra.
Ferenc pápa először az „Ázsia” szó jelentőségére mutatott rá. A fiatalok Koreában gyűltek össze Ázsia minden részéből. Az ázsiai földrész gazdag filozófiai és vallási hagyományokban, azonban továbbbra is nagy határvidéket jelent a krisztusi tanúságtétel számára, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Nem pusztán itt éltek, Ázsiában, hanem ennek a nagy földrésznek a fiai és leányai vagytok, jogotok és feladatotok, hogy teljes egészében részt vegyetek társadalmaitok életében. Ne féljetek elvinni a hit bölcsességét a társadalmi élet minden területére! Mint fiatal ázsiaiak, látjátok és szeretitek belülről mindazt, ami szép, nemes és igaz kultúrátokban és hagyományaitokban. Ugyakkor, mint keresztények, tudjátok azt is, hogy az evangélium ejere megtisztíthatja, felemelheti és tökéletesítheti ezt az örökséget.
A Szentlélek jelenléte révén, amelyet a keresztségben kaptatok, és amelyet belétek pecsételt a bérmálás szentsége, főpásztoraitokkal egységben értékelhetitek a különböző ázsiai kultúrák számos pozitív értékét. Továbbá képesek vagytok arra, hogy megkülönböztessétek azt, ami összeegyeztethetetlen katolikus hitetekkel, ami ellentétben áll a kegyelmi élettel, amit belétek oltott a keresztség szentsége, és tudjátok, hogy melyek azok a kortárs kultúra aspektusai, amelyek bűnösek, korruptak és halálhoz vezetnek.
A Nap másik tematikus szava a „fiatalság”. Ennek az életszakasznak a jellemzői az optimizmus, az energia, a jóakarat. Hagyjátok, hogy Krisztus átalakítsa természetes optimizmusotokat keresztény reménnyé, energiátokat erkölcsi erénnyé, jóakaratotokat pedig hiteles szereteté, amely képes az áldozathozatalra. Ezt az utat kell választanotok. Ez az út az, amely leküzd mindent, ami fenyegeti a reményt, az erényeket és a szeretetet életetekben és kultúrátokban. Ezáltal fiatalságotok ajándék lesz Jézusnak és a világnak.
Mint fiatal keresztények, akár dolgozók, akár diákok vagytok, akár már elkezdtétek pályátokat vagy válaszoltatok a házasság, a szerzetesi vagy papi élet hívására, nem pusztán az egyház jövőjének vagytok egy része: szükséges és szeretett része vagytok az egyház jelenének is! Maradjatok egységben, hogy építsetek egy szentebb, még misszionáriusabb és alázatosabb egyházat, egy olyan egyházat, amely szereti és imádja Istent, szolgálja a szegényeket és a magányosokat, a betegeket és a kirekesztetteket.
Keresztény életetekben számos kísértéssel találkoztok majd, mint a mai evangéliumban a tanítványok (Mt 15,21-18). El akarták küldeni az idegent, a szükséget szenvedőt, a szegényt és a vigaszra szorulót. Ezek az emberek különösen ismétlik az evangéliumi asszony kiáltását: „Uram, segíts rajtam!”. A kánaáni asszony kérése mindenkinek a kiáltása, aki szeretetet, befogadást, Krisztussal való barátságot keres. Ez a kiáltása annyi embernek névtelen városainkban, kiáltása sok kortársunknak, kiáltása azoknak a vértanúknak, akik ma is üldöztetést és halált szenvednek el Jézus neve miatt: „Uram, segíts rajtam!”. Ez a kiáltás gyakran a mi szívünkből is felszáll: „Uram, segíts rajtam!” Válaszoljunk, de ne úgy, mint azok, akik elküldik a hozzájuk fordulókat, mintha a szükséget szenvedők szolgálata akadályozna bennünket abban, hogy közel legyünk az Úrhoz. Nem! Olyannak kell lennünk, mint Krisztus, aki minden segélykérésre szeretettel, irgalommal és együttérzéssel válaszol.
Végül ennek a napnak a harmadik témája: „Kelj föl!” – arról a felelősségről szól, amelyet az Úr rátok bíz. Kötelességetek, hogy ébren őrködjetek, hogy ne engedjétek, hogy a nyomások, a kísértések és bűneink vagy mások bűnei ellankasszák érzékeinket az életszentség szépsége, az evangélium öröme iránt! A mai válaszos zsoltár arra buzdít bennünket, hogy szüntelenül örüljünk és énekeljünk. Aki alszik, nem tud se énekelni, se táncolni, se örülni. Kedves fiatalok, „Isten, a mi Istenünk megáldott minket” (Zsolt 67:6), tőle kaptunk „irgalmasságot” (vö. Rm 11.31). Irgalmassága révén üdvözültünk.
Kedves ázsiai fiatalok! Abban reménykedem, hogy egységben Krisztussal és az egyházzal, ezen az úton fogtok járni, amely biztosan sok örömet okoz nektek. Most, amikor az Eucharisztikus asztalhoz közeledünk, forduljunk Mária Anyánkhoz, aki Jézust a világra hozta. Igen, Mária Anyánk, vágyakozunk Jézusra; anyai szereteteddel segíts nekünk, hogy elvigyük őt másoknak, hogy hűségesen szolgáljuk és tiszteljük őt mindenkor és mindenütt, ebben az országban és egész Ázsiában – fejezte be a fiatalok napján mondott homíliáját Ferenc pápa.
A végső áldás után Daejeon püspöke, Pietro Kang U-il üdvözölte a pápát. Ezek a fiatalok, akiket ugyanaz a hit egyesít, különböző környezetekből érkeztek, leküzdve a nemzetiség, a nyelv különbségeit, hogy megerősítsék testvériségüket Krisztusban, és közösen ünnepeljék és dicsérjék Istent. Mivel ez alkalommal Ferenc pápa sok időt töltött a fiatalokkal, az ázsiai fiatalok a kegyelem megismételhetetlen pillanatait élték át: a remény magvát jelentik a jövő számára.
Ezt követően az Ázsiai Püspöki Konferenciák Föderációjának elnöke Oswald Gracias bíboros, Mumbay érseke szólalt fel és kifejezte az ötnapos találkozón részt vett 10 millió fiatal érzelmeit; elkötelezték magukat, hogy követik az evangéliumi jó hírt, és a keresztségből származó erőt a hétköznapi életben is. Nemet mondanak a kizáró gazdasági életre, az önző, etikát nélkülöző gazdaságra, nemet mondanak a materialista gondolkodásra. Nem, nem és nem! Igen a Jézussal való személyes találkozásra, akit mindig magunkkal akarunk vinni. Igen a szegények, rászorulók és magányosak kiáltására, igen a világnak, aki várva vár minket. Gracias bíboros bejelentette, hogy a következő, VII. Ázsiai Ifjúsági Napokat 2017-ben, Indonéziában tartják.
(vm)
„A vértanúk dicsősége ragyog fel rajtatok!” – kezdte homíliáját a pápa, utalva az ifjúsági nap témájára. Ezek a szavak mindnyájunknak vigaszt nyújtanak és megerősítenek bennünket. Ázsia fiataljai: nagy tanúságtétel, egy Krisztusba vetett értékes hitvallás örökösei vagytok. Ő a világ világossága, ő a mi életünk világossága. A koreai vértanúk – és rajtuk kívül számtalan vértanú egész Ázsiában – átadták testüket üldözőiknek; nekünk örökös tanúságot tettek arról, hogy Krisztus világossága eloszlatja a sötétséget. Krisztus szeretete dicsőségesen győzedelmeskedik. A halál felett aratott győzelmének bizonyosságában, amelynek mi is részesei vagyunk, szembe tudunk nézni a keresztény tanítványok mai kihívásaival saját környeztünkben, a mi korunkban.
Ezek a szavak, amelyekről most elmélkedtünk, vigasztalást jelentenek. Ennek a napnak a másik témája: „Ázsiai ifjúság! Kelj fel!” – feladatot és felelősséget jelent számotokra.
Ferenc pápa először az „Ázsia” szó jelentőségére mutatott rá. A fiatalok Koreában gyűltek össze Ázsia minden részéből. Az ázsiai földrész gazdag filozófiai és vallási hagyományokban, azonban továbbbra is nagy határvidéket jelent a krisztusi tanúságtétel számára, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Nem pusztán itt éltek, Ázsiában, hanem ennek a nagy földrésznek a fiai és leányai vagytok, jogotok és feladatotok, hogy teljes egészében részt vegyetek társadalmaitok életében. Ne féljetek elvinni a hit bölcsességét a társadalmi élet minden területére! Mint fiatal ázsiaiak, látjátok és szeretitek belülről mindazt, ami szép, nemes és igaz kultúrátokban és hagyományaitokban. Ugyakkor, mint keresztények, tudjátok azt is, hogy az evangélium ejere megtisztíthatja, felemelheti és tökéletesítheti ezt az örökséget.
A Szentlélek jelenléte révén, amelyet a keresztségben kaptatok, és amelyet belétek pecsételt a bérmálás szentsége, főpásztoraitokkal egységben értékelhetitek a különböző ázsiai kultúrák számos pozitív értékét. Továbbá képesek vagytok arra, hogy megkülönböztessétek azt, ami összeegyeztethetetlen katolikus hitetekkel, ami ellentétben áll a kegyelmi élettel, amit belétek oltott a keresztség szentsége, és tudjátok, hogy melyek azok a kortárs kultúra aspektusai, amelyek bűnösek, korruptak és halálhoz vezetnek.
A Nap másik tematikus szava a „fiatalság”. Ennek az életszakasznak a jellemzői az optimizmus, az energia, a jóakarat. Hagyjátok, hogy Krisztus átalakítsa természetes optimizmusotokat keresztény reménnyé, energiátokat erkölcsi erénnyé, jóakaratotokat pedig hiteles szereteté, amely képes az áldozathozatalra. Ezt az utat kell választanotok. Ez az út az, amely leküzd mindent, ami fenyegeti a reményt, az erényeket és a szeretetet életetekben és kultúrátokban. Ezáltal fiatalságotok ajándék lesz Jézusnak és a világnak.
Mint fiatal keresztények, akár dolgozók, akár diákok vagytok, akár már elkezdtétek pályátokat vagy válaszoltatok a házasság, a szerzetesi vagy papi élet hívására, nem pusztán az egyház jövőjének vagytok egy része: szükséges és szeretett része vagytok az egyház jelenének is! Maradjatok egységben, hogy építsetek egy szentebb, még misszionáriusabb és alázatosabb egyházat, egy olyan egyházat, amely szereti és imádja Istent, szolgálja a szegényeket és a magányosokat, a betegeket és a kirekesztetteket.
Keresztény életetekben számos kísértéssel találkoztok majd, mint a mai evangéliumban a tanítványok (Mt 15,21-18). El akarták küldeni az idegent, a szükséget szenvedőt, a szegényt és a vigaszra szorulót. Ezek az emberek különösen ismétlik az evangéliumi asszony kiáltását: „Uram, segíts rajtam!”. A kánaáni asszony kérése mindenkinek a kiáltása, aki szeretetet, befogadást, Krisztussal való barátságot keres. Ez a kiáltása annyi embernek névtelen városainkban, kiáltása sok kortársunknak, kiáltása azoknak a vértanúknak, akik ma is üldöztetést és halált szenvednek el Jézus neve miatt: „Uram, segíts rajtam!”. Ez a kiáltás gyakran a mi szívünkből is felszáll: „Uram, segíts rajtam!” Válaszoljunk, de ne úgy, mint azok, akik elküldik a hozzájuk fordulókat, mintha a szükséget szenvedők szolgálata akadályozna bennünket abban, hogy közel legyünk az Úrhoz. Nem! Olyannak kell lennünk, mint Krisztus, aki minden segélykérésre szeretettel, irgalommal és együttérzéssel válaszol.
Végül ennek a napnak a harmadik témája: „Kelj föl!” – arról a felelősségről szól, amelyet az Úr rátok bíz. Kötelességetek, hogy ébren őrködjetek, hogy ne engedjétek, hogy a nyomások, a kísértések és bűneink vagy mások bűnei ellankasszák érzékeinket az életszentség szépsége, az evangélium öröme iránt! A mai válaszos zsoltár arra buzdít bennünket, hogy szüntelenül örüljünk és énekeljünk. Aki alszik, nem tud se énekelni, se táncolni, se örülni. Kedves fiatalok, „Isten, a mi Istenünk megáldott minket” (Zsolt 67:6), tőle kaptunk „irgalmasságot” (vö. Rm 11.31). Irgalmassága révén üdvözültünk.
Kedves ázsiai fiatalok! Abban reménykedem, hogy egységben Krisztussal és az egyházzal, ezen az úton fogtok járni, amely biztosan sok örömet okoz nektek. Most, amikor az Eucharisztikus asztalhoz közeledünk, forduljunk Mária Anyánkhoz, aki Jézust a világra hozta. Igen, Mária Anyánk, vágyakozunk Jézusra; anyai szereteteddel segíts nekünk, hogy elvigyük őt másoknak, hogy hűségesen szolgáljuk és tiszteljük őt mindenkor és mindenütt, ebben az országban és egész Ázsiában – fejezte be a fiatalok napján mondott homíliáját Ferenc pápa.
A végső áldás után Daejeon püspöke, Pietro Kang U-il üdvözölte a pápát. Ezek a fiatalok, akiket ugyanaz a hit egyesít, különböző környezetekből érkeztek, leküzdve a nemzetiség, a nyelv különbségeit, hogy megerősítsék testvériségüket Krisztusban, és közösen ünnepeljék és dicsérjék Istent. Mivel ez alkalommal Ferenc pápa sok időt töltött a fiatalokkal, az ázsiai fiatalok a kegyelem megismételhetetlen pillanatait élték át: a remény magvát jelentik a jövő számára.
Ezt követően az Ázsiai Püspöki Konferenciák Föderációjának elnöke Oswald Gracias bíboros, Mumbay érseke szólalt fel és kifejezte az ötnapos találkozón részt vett 10 millió fiatal érzelmeit; elkötelezték magukat, hogy követik az evangéliumi jó hírt, és a keresztségből származó erőt a hétköznapi életben is. Nemet mondanak a kizáró gazdasági életre, az önző, etikát nélkülöző gazdaságra, nemet mondanak a materialista gondolkodásra. Nem, nem és nem! Igen a Jézussal való személyes találkozásra, akit mindig magunkkal akarunk vinni. Igen a szegények, rászorulók és magányosak kiáltására, igen a világnak, aki várva vár minket. Gracias bíboros bejelentette, hogy a következő, VII. Ázsiai Ifjúsági Napokat 2017-ben, Indonéziában tartják.
(vm)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése