Oldalak

csütörtök, augusztus 28, 2014

A romániai árvaházból a Közép-európai Egyetemig

Sándor Rudolf gyerekkorában majdnem meghalt. Valójában akkor született meg. 


Rudolf 1984-ben, Székelyföldön született, egy piciny, többségében magyarok lakta faluban, Gergyóalfaluban. Mérhetetlen szegénységbe született, ahol szinte a dolgok természetes menetéhez tartozott, hogy összeszed valamilyen betegséget. Neki a fertőző TBC jutott, amelyet ráadásul a román egészségügyi rendszer nem igazán tudott kezelni. 

A fiú háromévesen került a fertőző betegek maroshévízi intézetébe. Szülei elhagyták a beteg gyereket. Az árván hagyott fiú négyévesen került egy mamutintézménybe, a hírhedt román „gyerekvédelem" egyik fellegvárába Hargita megyébe. Itt hatszáz hasonló sorsú óvodás és iskolás gyerek élt. Egyazon épületben volt az ebédlő, a raktár, az osztály- és hálótermek, így a gyermekek életüknek nagy részét egymással összezárva töltötték megszabott keretek között.

– Egyformák voltunk, mindannyian árva, elhagyott fiatalok.

A folytatás itt olvasható.

Nincsenek megjegyzések: