A nagybetűs PAP

Képzeld el, hogy egy temperamentumos spanyol családba csöppensz. Egyre több nagyszerű embert ismersz meg, jókat beszélgettek és esztek együtt. A hosszas beszélgetések során folyton szóba kerül egy pap, Pablo Dominguez. Érdeklődve hallgatod, hogy milyen jó történeteket mesélnek Pabloval kapcsolatban. Szeretnél megismerkedni Pabloval, de megtudod, hogy nem rég meghalt. Megdöbbensz. Hiszen ezek az emberek oly sok élettel és lelkesedéssel beszélnek róla! Egyáltalán nem úgy mint, aki meghalt. Emléke és szellemisége még mindig élő és hatással van az emberekre. Ilyen érzésem volt, miután megnéztem Az utolsó hegycsúcs című filmet, amely egy kiváló pap életét és halálát mutatja be a barátai szemüvegén keresztül. A szentek életétől készült filmek általában egy történetet festenek elénk. Itt azonban más a helyzet.

Műfaját tekintve nyomozóriport. A vágástechnika mesterien és humorosan keveri össze Pablo felvett előadásait és beszédeit barátainak visszaemlékezéseivel, hogy ezzel egy teljes és hiteles képet alkosson a nézők számára. Ez különösen szórakoztató és játékos. A film készítői sok anyagot dolgozhattak fel, mert mindig a legjobb és a legodaillőbb képeket, videókat és hanganyagokat használták fel a filmhez. Nem volt olyan érzésem, hogy „Na, ez most hogy kerül ide?” Nagyon jónak tartom, hogy a film készítői minden lehetőséget megadtak arra, hogy Pablo gondolkodásmódjába beleláthassunk.

A film egy mai problémát vet fel. Az emberek nem tudják hova tenni a papokat. Éppen ezért a rendező azt tűzte ki célul, hogy megvilágítja a papi élet és a cölibátus szépségeit. Nem azzal, hogy minden áron magyarázatot akar adni rá, hanem azzal, hogy megmutatja szépségeit és lehetőségeit, amelyek csak erre az életállapotra jellemzők.

A folytatás a következő linken olvasható: Istenről, vallásról, életről, emberről.