Még most is kavarognak bennem a gondolatok és a képek, pedig már harmadik napja, hogy visszaérkeztünk római zarándoklatunkról... Úgy bukkannak fel bennem újra és újra, mint virágszirmok, amelyekbe belekap, majd tovalibbent a szél. Melyik nap volt a zarándoklat legszebb napja? Nem tudom. Mint ahogyan zarándoktársaim sem tudtak az úton visszafelé megejtett – egész napos – beszámolójukban megegyezni... Melyik volt lelkileg a legfelkavaróbb pillanat? Mindegyikünknek más és más. Sőt, az embernek az az érzése, hogy saját magának is sok ilyen pillanata volt. És az egyik ekkor, a másik pedig akkor bukkan fel az emlékezés bugyrából...
Nekem is sok ilyen lelkemet megérintő pillanat volt. Elhatároztam, hogy mindegyiket sorba leírom. Elkezdem hát. Jó?
Assziszi felé haladtunk. Mivel páduai programunk egy kissé elhúzódott, késtünk. Olyannyira, hogy a minket váró hotelből kétségbeesett telefonhívások sürgettek bennünket, hisz a személyzetnek este 8 órakor haza kell mennie. Mi tagadás, szorongtam, hogy hogyan fogadnak bennünket. A Frate Sole hotel tulajdonosa egy idős házaspár volt. Mikor megérkeztünk, széles mosollyal köszöntöttek. Sőt, magyarázkodásomra is nagy kedvesen azt válaszolták: „Semmi gond, atya, lényeg az, hogy megérkeztek!” Másnap pedig, a búcsúzáskor egy kis ajándékot nyomtak a kezembe. Egy papírtekercs volt ugyan, de nekem, amikor elolvastam, értékesebb, mint a legdrágább útravaló.
Tartalmát leírom, hogy Te is részesülj belőle:
1. Haladj nyugodtan keresztül a zaj és a sietség között, és fontold meg, mennyi béke lakozhat a csendben.
2. Amennyiben lehetséges, élj mindenkivel jó kapcsolatban, anélkül, hogy fölöslegesen megaláznád magad.
3. Az igazságot mindig nyugodtan és világosan mondd meg.
4. Hallgass meg másokat akkor is, ha azok talán unalmasnak és kevésbé művelteknek tűnnek, mert nekik is van egy történetük, amit el akarnak mondani.
5. Kerüld a közönséges és vulgáris személyeket, ezek bepiszkítják a lelkedet.
6. Ha folyton összehasonlítod magad másokkal, annak a veszélynek teszed ki magad, hogy vagy a büszkeség vagy az elkeseredés üti fel a fejét benned, mert mindig akad majd olyan valaki, aki nálad magasabb vagy alacsonyabb szinten áll.
7. Egyformán örvendj sikereidnek és terveidnek.
8. Őrizd meg magadban az érdeklődést munkád iránt, mert ez az egyedüli, ami által sorsodat és a világot megváltoztathatod.
9. Légy körültekintő ügyeidben, mert a világ tele van csapdákkal.
10. Mindig légy önmagad. Soha ne tettesd az érzelmeket, különösképpen a szeretetet és a szerelmet.
11. Fogadd el az idősebbek jó szándékú figyelmeztetését, és mosolyogj elnézően az ifjúság balgaságain.
12. Ápold magadban a lelki erősséget, hogy megvédhessen majd kellő időben a hirtelen bekopogó szerencsétlenségek idején.
13. Ne gyengítsd magad a hasztalan illúziók és terméketlen álmodozások által.
14. Mindig légy igényes önmagaddal szemben az erkölcs területén.
15. Őrizd meg szívedben a békét Istennel.
16. És bármennyi legyen is belső harcaid száma, élj magaddal is békében.
17. Ne feledd, hogy világ, minden csalás, kemény munka, összetört álom dacára, csodálatos.
18. Próbálj meg boldog lenni.
Még most is kavarognak bennem a gondolatok és a képek, pedig már harmadik napja, hogy visszaérkeztünk zarándoklatunkról... Úgy bukkannak fel bennem újra és újra, mint virágszirmok, amelyekbe belekap, majd tovalibbent a szél. Ezt az assziszi „virágszirmot” nem engedem, hanem beteszem emlékeim kincses ládájába...
Stuttgart, 2014-06-18.
Nekem is sok ilyen lelkemet megérintő pillanat volt. Elhatároztam, hogy mindegyiket sorba leírom. Elkezdem hát. Jó?
Assziszi felé haladtunk. Mivel páduai programunk egy kissé elhúzódott, késtünk. Olyannyira, hogy a minket váró hotelből kétségbeesett telefonhívások sürgettek bennünket, hisz a személyzetnek este 8 órakor haza kell mennie. Mi tagadás, szorongtam, hogy hogyan fogadnak bennünket. A Frate Sole hotel tulajdonosa egy idős házaspár volt. Mikor megérkeztünk, széles mosollyal köszöntöttek. Sőt, magyarázkodásomra is nagy kedvesen azt válaszolták: „Semmi gond, atya, lényeg az, hogy megérkeztek!” Másnap pedig, a búcsúzáskor egy kis ajándékot nyomtak a kezembe. Egy papírtekercs volt ugyan, de nekem, amikor elolvastam, értékesebb, mint a legdrágább útravaló.
Tartalmát leírom, hogy Te is részesülj belőle:
1. Haladj nyugodtan keresztül a zaj és a sietség között, és fontold meg, mennyi béke lakozhat a csendben.
2. Amennyiben lehetséges, élj mindenkivel jó kapcsolatban, anélkül, hogy fölöslegesen megaláznád magad.
3. Az igazságot mindig nyugodtan és világosan mondd meg.
4. Hallgass meg másokat akkor is, ha azok talán unalmasnak és kevésbé művelteknek tűnnek, mert nekik is van egy történetük, amit el akarnak mondani.
5. Kerüld a közönséges és vulgáris személyeket, ezek bepiszkítják a lelkedet.
6. Ha folyton összehasonlítod magad másokkal, annak a veszélynek teszed ki magad, hogy vagy a büszkeség vagy az elkeseredés üti fel a fejét benned, mert mindig akad majd olyan valaki, aki nálad magasabb vagy alacsonyabb szinten áll.
7. Egyformán örvendj sikereidnek és terveidnek.
8. Őrizd meg magadban az érdeklődést munkád iránt, mert ez az egyedüli, ami által sorsodat és a világot megváltoztathatod.
9. Légy körültekintő ügyeidben, mert a világ tele van csapdákkal.
10. Mindig légy önmagad. Soha ne tettesd az érzelmeket, különösképpen a szeretetet és a szerelmet.
11. Fogadd el az idősebbek jó szándékú figyelmeztetését, és mosolyogj elnézően az ifjúság balgaságain.
12. Ápold magadban a lelki erősséget, hogy megvédhessen majd kellő időben a hirtelen bekopogó szerencsétlenségek idején.
13. Ne gyengítsd magad a hasztalan illúziók és terméketlen álmodozások által.
14. Mindig légy igényes önmagaddal szemben az erkölcs területén.
15. Őrizd meg szívedben a békét Istennel.
16. És bármennyi legyen is belső harcaid száma, élj magaddal is békében.
17. Ne feledd, hogy világ, minden csalás, kemény munka, összetört álom dacára, csodálatos.
18. Próbálj meg boldog lenni.
Még most is kavarognak bennem a gondolatok és a képek, pedig már harmadik napja, hogy visszaérkeztünk zarándoklatunkról... Úgy bukkannak fel bennem újra és újra, mint virágszirmok, amelyekbe belekap, majd tovalibbent a szél. Ezt az assziszi „virágszirmot” nem engedem, hanem beteszem emlékeim kincses ládájába...
Stuttgart, 2014-06-18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése