Oldalak

hétfő, március 10, 2014

„Az evangélium központi üzenete a gyöngédség és az irgalmasság” – fejti ki Ferenc pápa egy olasz napilapnak adott interjújában

Március 5-én a „Corriere della Sera” c. olasz napilap hosszú interjút tett közzé, amelyet az újság főszerkesztője, Ferruccio de Bortoli készített a Szentatyával a Szent Márta-házban. Mai adásunkban folytatjuk az „Egy hétköznapi ember vagyok” c. hosszú beszélgetés ismertetését.

Az újságíró a kormányzás módjáról kérdezte Ferenc pápát.

K: - Számunkra úgy tűnik, hogy Ön a következő módon kormányozza az egyházat: mindenkit meghallgat, és utána egyedül dönt. Egy kicsit úgy, mint a jezsuiták generálisa. A pápa egy magányos ember?

V: - Igen is és nem is. Értem, hogy mit akar mondani: a pápa nincs egyedül munkájában, mert sokan kísérik tanácsaikkal. Magányos lenne, ha úgy döntene, hogy nem hallgat meg senkit, vagy úgy tenne, mintha nem hallaná a többieket. De elérkezik egy pillanat, amikor döntenie kell, alá kell írnia valamit, és aláírásában egyedül van felelősségével.

K: - Ön megújította, bírálta a klérus egyes magatartásformáit, felrázta a Kúriát. Némi ellenállásba, szembeszegülésbe ütközött. Az egyház ma már olyan, mint amilyennek egy évvel ezelőtt elképzelte?

V: - Tavaly márciusban semmiféle tervem nem volt az egyház megváltoztatására. Nem számítottam arra, hogy áthelyeznek egyik egyházmegyéből a másikba – mondjuk talán így. Úgy kezdtem el a kormányzást, hogy megpróbáltam a gyakorlatban megvalósítani azt, ami a különböző (a konklávét megelőző) kongregációk során, a bíborosi megbeszéléseken felszínre került. Az én stílusomban, várva az Úr sugallatát.

Mondok egy példát. Szóba került a Kúrián dolgozók spirituális gondozása és elkezdtek lelkigyakorlatokat tartani. Nagyobb jelentőséget kellett volna tulajdonítani az éves lelkigyakorlatoknak. Mindenkinek joga van hozzá, hogy öt napot csöndben és elmélkedésben töltsön el, miközben azelőtt a Kúrián naponta meghallgattak három prédikációt, és egyesek tovább dolgoztak.

K: - A gyöngédség és az irgalmasság az Ön lelkipásztori üzenetének lényege…

V: - Az evangéliumé. Az evangélium középpontja. Egyébként nem értjük meg Jézus Krisztust, az Atya gyöngédségét, aki elküldi Őt, hogy meghallgassuk, hogy meggyógyítson és üdvözítsen minket.

K: - De megértették az üzenetet? Ön azt mondta, hogy a „Ferencmánia” nem fog sokáig tartani. Van valami közéleti arculatában, amely nem tetszik Önnek?

V: - Szeretek az emberek között lenni, együtt a szenvedőkkel, szeretem a plébániákat látogatni. Nem tetszenek az ideológiai magyarázatok, a Ferenc pápa körül kialakult egyfajta mitológia. Amikor például, azt mondják, hogy éjszaka kimegy a Vatikánból, hogy enni adjon a környező utcák (Via Ottaviano) hajléktalanjainak. Soha nem jutott az eszembe. Ha nem tévedek, Sigmund Freud mondta, hogy minden idealizálás egy agresszió. Úgy lefesteni a pápát, mint egy szuperment, mint egyfajta sztárt, sértőnek tűnik számomra. A pápa egy olyan ember, aki nevet, sír, nyugodtan alszik és vannak barátai, mint mindenkinek. Egy hétköznapi ember.

K: - Érez nosztalgiát Argentína után?

V: - Az igazság az, hogy nincs nosztalgiám. Szeretném meglátogatni húgomat, aki beteg, ő az utolsó szülött ötünk közül. Szeretném látni őt, de ez nem igazolna egy argentínai utazást: felhívom telefonon és ez elég. Nem hiszem, hogy 2016 előtt mennék, mert már voltam Latin-Amerikában, Rió-ban. Most a Szentföldre kell mennem, Ázsiába, majd Afrikába.

K: - Nemrégen újította meg argentin útlevelét. Ön mégiscsak egy államfő.

V: - Megújítottam, mert lejárt.

K: - Bántónak érezte azokat a főleg amerikai kritikákat, amelyek marxizmussal vádolták az „Evangelii gaudium” megjelenése után?

V: - Egyáltalán nem. Soha nem osztoztam a marxista ideológiában, mert nem tartom helyesnek, de nagyon sok rendes embert ismertem, aki marxistának vallotta magát.

Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)

Nincsenek megjegyzések: