Szent Máté evangélista a mai evangéliumi szakasszal bevezeti az úgynevezett Hegyi Beszéd új törvényét, miszerint az Úr Jézus beteljesíti és túlszárnyalja a mózesi Törvényt. Konkrét példákkal támasztja alá tanítását, amikor az ószövetségi Tízparancsolatnál sokkal szigorúbb követelményeket állít követői elé: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták… Én viszont azt mondom nektek...”
Jézus beteljesítette, bensőségessé és személyessé tette az ószövetségi Törvényt, mely a választott nép vallásos életének kódexe volt. Ő maga jelenti ki: „Nem megszüntetni jöttem – a törvényt –, hanem tökéletessé tenni.”
Jézus megőrzi az ószövetségi törvény lényegét, de egyben túlszárnyalja, elmélyíti, teljessé teszi. A Tízparancsolatot idézve a Mester megvilágítja az új követelményeket: az emberölés, a házasságtörés, az eskü, a vérbosszú, az ellenség gyűlölete kapcsán Jézus megmagyarázza, hogy a szívből fakadó szándék a cselekedetek lelke, amelyet a szeretet, vagy a gyűlölet sugall.
Az Újszövetségben a szeretet kettős irányultságú: Isten és ember felé, de egy parancsba foglal össze mindent, és erre Jézus maga ad példát végletekig menő szeretetével, amikor a kereszten ellenségeiért is imádkozik.
Belülről, a szívből fakadnak a gonosz, gyilkos gondolatok, a házasságtörő vágyak. Így, nem elég a Törvény betű szerinti teljesítése, az emberölés, a házasságtörés tilalmának megtartása, hanem a Törvény szellemét kell megvalósítani, az emberi szív mélyére kell hatolni, ott kell végbemennie a változásnak, hiszen onnan ered a gyilkos szándék és a házasságtörő kívánság.
A régi, ószövetségi törvényt tökéletessé téve Jézus új törvényt ad, amely egyetlen parancsba foglalható: Szeressétek Istent és embertársaitokat! De ha szeretet parancsa korábban is létezett, akkor mi ebben az újdonság? Miért hangsúlyozza Jézus oly sokszor, a régi és az új törvény közti különbséget?
Az egyik igazi újdonság, hogy a Jézus által emlegetett szeretetnek a forrása és iskolapéldája maga Krisztus. "Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" - mondja. Őt kell követnünk a szeretet gyakorlásában. Az ő lelkületével kell közelednünk minden emberhez. Ő, aki szeretetből feláldozta értünk életét, példát adott nekünk, hogy nem magunkért, hanem csak másokért érdemes élnünk. Szent János evangéliumában ezzel kapcsolatosan mondja az Úr: „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (13, 15).
Az Úr Jézus tanítása szerint, igazán akkor értékes az életünk, ha embertársainkat szolgálva odaadjuk azt Istennek. De ha nem adjuk Istennek az egész életünket, akkor mit adunk neki valójában? Istennek nem apró részletek és elemek kellenek az életünkből, hanem életünk teljes felajánlását szeretné.
Az evangéliumi részletben Jézus a farizeusok és az írástudók törvénymagyarázatát bírálja és a szív tisztaságának fontosságát hirdeti.
A farizeusok tisztában voltak azzal, hogy az emberölés tilalma isteni eredetű parancs. Ezt a parancsot azonban többnyire csak jogi szempontból értelmezték. Jézus rámutat, hogy nem csupán a tényleges emberölés számít bűnnek, hanem az emberölés szándéka is. A gonosz szív éppúgy elítélendő, mint a gonosz cselekedet.
A szív tisztasága mindennél fontosabb. A vallási gyakorlatok külsődleges végzése nem sokat ér, ha az ember szívében gonosz indulatok rejtőznek. Ezért mondja Jézus, hogy mielőtt ajándékodat az oltárra viszed, békülj ki embertársaddal.
A mai evangéliumi üzenet azért is megfontolandó, mert gyakorta mi is olyanok vagyunk, mint a farizeusok. Ájtatossági gyakorlatokat végzünk, többé-kevésbé elmormoljuk napi imáinkat és szűkösen megadjuk az egyházi hozzájárulást, de szívünkben ott lapul az embertárs iránti harag érzése, a bosszúállás vágya, vagy a megvetés, lenézés gondolata, a megszólás, a kritizálás ténye. Minthogy ez így semmiképpen sincs rendjén, kérjük Istent, segítsen, hogy embertársainkkal kiengesztelődve tiszta szívvel tudjuk végezni vallási gyakorlatainkat.
Isten törvényeinek megtartása és tanítása szorosan összetartozik. Egyrészt csak annak hiteles a tanítása, aki nem csupán mondja, hanem meg is tartja, azt, amiről beszél. Másrészt, aki megérti, hogy ezek a parancsok konkrét eligazítást nyújtanak a mindennapi életben, s éppen ezért azok megtartására törekszik, az tartsa kötelességének, hogy másokkal is megismertesse ezt az utat.
A megtartásnak és a tanításnak azonban előfeltétele, hogy felismerjem Isten törvényeiben az üdvösség útját. Az üdvösség, az örök élet utáni vágy az a motiváció, ami minket állandóan arra indít, hogy egyre jobban megismerjük Isten parancsait és azok szerint éljünk.
Mikor nagyokat ütnek rajtunk, milyen jó lenne nem ütni vissza se kézzel, se szóval - olvashatjuk József Attila egyik versében (Milyen jó lenne nem ütni vissza). De a régi törvény ott lüktet még az ereinkben, s ha valaki megbánt minket, szeretünk azonnal visszavágni. Jól megjegyeztük a "szemet szemért, fogat fogért" ószövetségi elvet, s ha kell, alkalmazni is tudjuk minden helyzetben. Sok ember annak tökéletes megvalósítására törekszik, hogy "a sértés ne maradjon viszonzatlan". Ha valaki haragszik ránk, jogosnak tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá.
Milyen jó volna, ha megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a szeretet törvényét. A szeretet nem viszonozza a másiknak a rosszat, de még fel sem rója azt. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk! Szent János evangélista írja az ő első levelében: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.”
Ebből a Jánosi idézetből indult ki a nyugalomba vonult Szentatya, Benedek pápa, amikor első körlevelét írta „Az Isten szeretet” – címet adva neki. E körlevél bevezetőjében olvashatjuk: „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy e
szme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új távlatot s ezáltal meghatározott irányt ad. János evangéliumában ezt az eseményt a következő szavakkal írja le: ’Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki benne hisz (…) örök élete legyen.’ (Jn 3, 16.) Majd még a Bevezetésben az újszövetségi szeretet parancsáról ezt olvassuk: Egy olyan világban, amelyben Isten nevével olykor összekapcsolták a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, ez a parancs nagyon időszerű és jelentőségteljes. Ezért szeretnék első enciklikámban arról a szeretetről beszélni, amellyel Isten tölt el minket, és amit nekünk tovább kell adnunk.”
Azt hiszem, tapasztalatból mindannyian tudjuk, hogy vannak pillanatok, amikor nehéz megtartani ezeket a tökéletességre indító törvényeket, de ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mégiscsak ez vezet az örök üdvösségre.
A szentek élete bizonyítja, hogy minden nehézséget le lehet győzni, ha tudjuk, hogy miért küzdünk és mi a vágyunk. Üdvösségünk érdekében csak egyetlen lépést kell tennünk, de azt az egy lépést, ami Istenhez közelebb visz, nap, mint nap meg kell tennünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése