Oldalak

szerda, január 08, 2014

Vedd végre kezedbe életed! – Imre atya írása

Ha Isten is úgy látja jónak, akkor életed 365 új, még használatlan napja vár rád.
Ezek a napok még mentesek a rossz benyomásoktól, a keserű tapasztalatoktól, és olyan érintetlenek, mint egy hosszú, frissen behavazott út. 

Még semmit nem rontottál el, még minden lehetőség nyitva áll előtted.
Még semmit nem kell megismételned, még annyi mindenen tudsz változtatni.
Óráid és perceid is boldogságot illatoznak, és arra várnak, hogy jóra, nemesre és szépre használd őket.

Kételkedsz? Jól látom?
Azt mondod: épp azzal nem számolok, hogy Te is itt vagy emberi gyengeségeiddel, behatároltságoddal, természeteddel együtt, és mindent elronthatsz...
Ez igaz is, meg nem is.

Gondold meg!
Egyikünk sem olyan, mint a másik. És egyikünk sem marad örökké ugyanolyan, amilyen most. Az élet, különösen az emberi élet, fizikai, szellemi és lelki szempontból állandóan változik.

Viszont az, hogy ki hova és mivé változik, az lényegében saját magától függ.
Hogy Te mivé és kivé változol ebben az esztendőben, az valójában egyedül Tőled függ.

Hogyan?
Úgy, hogy fontos kérdéseket már most – az új év elején – el kell döntened.

Éspedig: Részt kívánsz-e venni ebben a szükségszerű, élet által diktált változási folyamatban vagy sem?
Életedet Te akarod-e vezetni, vagy odadobod a gyeplőt, hogy más vezesse helyetted?
Céljaidat Te akarod-e kitűzni, vagy engeded, hogy más tűzze ki Neked?
A helyet, ahova el akarsz jutni, Te szabod-e meg, vagy eltűröd, hogy más szabja meg Neked?

Egy biztos: Én meg vagyok győződve arról, hogy „kavics-hordalékában” ez az új esztendő sem fog kevesebb aranyat rejtegetni, mint az előző vagy az azt megelőző.

Ezért – ellentétben a régi éveimmel – nem annyira a „hordalékra” összpontosítok, amelyet ezúttal sem szeretnék semmibe venni vagy lebecsülni, semmint inkább az arany után fogok kutatni, amely azt várja, hogy megtaláljam.

Csak én! Mert az én életem rejti magában!

Ebben az értelemben minden kedves Hívének és Olvasójának jó aranykeresést kíván szeretettel

Imre atya

Stuttgart, 2014-01-04.

Nincsenek megjegyzések: