Szent Ágnes (291 körül – 304 körül) vértanút a római katolikus egyház és a görög katolikus egyház is szentként tiszteli; ám tisztelete elterjedt az anglikán egyházban és a keleti ortodoxiában is, valamint az amerikai evangélikus egyházban. Ágnes a kertészek, a leányok, a jegyespárok, a nemi erőszak áldozatainak és a szüzek védőszentje.
Származása és élete felől semmi biztos adatot sem ismerünk. A szentek naptára szűznek és vértanúnak nevezi, halála évének 304-et számítják. A mintegy ötven évvel később összeállított vértanújegyzék megemlíti a nevét.
Damasus pápa verses sírfelirattal dicsőítette Ágnest (366 és 384 közt), Ambrus milánói püspök néhány évvel később beszél róla; Prudentius hispániai költő hosszú verssorokat szentel neki.
Ágnes fiatalon áldozta életét keresztény hitéért. Vértanúsága pontos idejéről hallgatnak a források; ugyanígy az is vitatott, hogy lefejezték vagy megégették. Római hagyomány őrizte meg a szűz vértanúságának történetét, melyet a IV. század végén rögzítettek írásban, s később meseszerű legenda szövődött alakja köré. (Az első évszázadok keresztényei hősökké lettek az utókor számára; a csodálat a vértanúk tiszteletének fölvirágzásához vezetett. A vértanú irodalomban a költészet és a valóság keveredett, sajátos törvényeket követve.)
Legendája szerint Ágnes 13 éves volt, amikor a diocletianusi üldözések idején kivégezték (†304). A római leány a város prefektusának fia ostromolta szerelmével, ám ő ellenállt, Krisztus jegyesének nevezve magát. Ágnest meztelenre vetkőztették, fényes nappal bordélyházba vitték, de a csoda folytán hirtelen megnövő haja eltakarta testét a kíváncsiak szeme elől, s egy angyal dicsfénybe öltöztette. Ostromlóját, aki ide is követte, egy démon halálra sújtotta. Ekkor a leányt, boszorkányság vádjával, meg akarták égetni, de a lángok a hóhérokkal végeztek. Domitianus cirkuszában oltották ki életét. Ma itt ezen a helyen áll a St. Agnese in Agone-templom. Szent Ágnes emlékhelyén, a római Via Nomentánán Konstantin császár leánya, Konstantina bazilikát emeltetett, és hozzáépíttette saját mauzóleumát.
Bár a nevén kívül más alig volt ismeretes, Ágnes nagy tiszteletnek örvendő szentté lett. Nevét fölvették a mise római kánonjába. Egyházatyák és szónokok fáradhatatlanul hirdették e vértanú szűz dicséretét. Ünnepét kezdettől fogva január 21-én ülte a Katolikus Egyház, mert a Depositio Martyrum szerint ezen a napon temették el.
Szent Ambrus a következőket írta róla: „Szent Ágnes az előkelő származás előnyeit lenézve mennyei méltóságra érdemesült; az emberi közösség vágyait megvetve, az örök Király társaságába vétetett; vállalva a dicső halált Krisztus megvallásáért, hozzávált hasonlatossá.”
Templomok százai viselik Szent Ágnes nevét. A művészetben báránnyal ábrázolják, minthogy neve hasonlít a latin agnus szóhoz, amelynek jelentése bárány. Az Ágnes név valójában a görög nőnemű hagnē (ἁγνή) melléknévből ered, amelynek jelentése: szűzies, tiszta, szent.
Származása és élete felől semmi biztos adatot sem ismerünk. A szentek naptára szűznek és vértanúnak nevezi, halála évének 304-et számítják. A mintegy ötven évvel később összeállított vértanújegyzék megemlíti a nevét.
Damasus pápa verses sírfelirattal dicsőítette Ágnest (366 és 384 közt), Ambrus milánói püspök néhány évvel később beszél róla; Prudentius hispániai költő hosszú verssorokat szentel neki.
Ágnes fiatalon áldozta életét keresztény hitéért. Vértanúsága pontos idejéről hallgatnak a források; ugyanígy az is vitatott, hogy lefejezték vagy megégették. Római hagyomány őrizte meg a szűz vértanúságának történetét, melyet a IV. század végén rögzítettek írásban, s később meseszerű legenda szövődött alakja köré. (Az első évszázadok keresztényei hősökké lettek az utókor számára; a csodálat a vértanúk tiszteletének fölvirágzásához vezetett. A vértanú irodalomban a költészet és a valóság keveredett, sajátos törvényeket követve.)
Legendája szerint Ágnes 13 éves volt, amikor a diocletianusi üldözések idején kivégezték (†304). A római leány a város prefektusának fia ostromolta szerelmével, ám ő ellenállt, Krisztus jegyesének nevezve magát. Ágnest meztelenre vetkőztették, fényes nappal bordélyházba vitték, de a csoda folytán hirtelen megnövő haja eltakarta testét a kíváncsiak szeme elől, s egy angyal dicsfénybe öltöztette. Ostromlóját, aki ide is követte, egy démon halálra sújtotta. Ekkor a leányt, boszorkányság vádjával, meg akarták égetni, de a lángok a hóhérokkal végeztek. Domitianus cirkuszában oltották ki életét. Ma itt ezen a helyen áll a St. Agnese in Agone-templom. Szent Ágnes emlékhelyén, a római Via Nomentánán Konstantin császár leánya, Konstantina bazilikát emeltetett, és hozzáépíttette saját mauzóleumát.
Bár a nevén kívül más alig volt ismeretes, Ágnes nagy tiszteletnek örvendő szentté lett. Nevét fölvették a mise római kánonjába. Egyházatyák és szónokok fáradhatatlanul hirdették e vértanú szűz dicséretét. Ünnepét kezdettől fogva január 21-én ülte a Katolikus Egyház, mert a Depositio Martyrum szerint ezen a napon temették el.
Szent Ambrus a következőket írta róla: „Szent Ágnes az előkelő származás előnyeit lenézve mennyei méltóságra érdemesült; az emberi közösség vágyait megvetve, az örök Király társaságába vétetett; vállalva a dicső halált Krisztus megvallásáért, hozzávált hasonlatossá.”
Templomok százai viselik Szent Ágnes nevét. A művészetben báránnyal ábrázolják, minthogy neve hasonlít a latin agnus szóhoz, amelynek jelentése bárány. Az Ágnes név valójában a görög nőnemű hagnē (ἁγνή) melléknévből ered, amelynek jelentése: szűzies, tiszta, szent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése