Oldalak

péntek, december 20, 2013

Adventi gondolatok: „Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.”

Acház király magatartása csak látszólag különbözik a farizeusokétól, akik lépten-nyomon jelet követelnek Jézustól isteni hatalmának igazolására. Csak látszólag, mert közös bennük az, hogy nem akarnak látni. Acháznak megvan a saját politikai elképzelése, s ezt nem hajlandó kockáztatni a prófétai jel miatt, nem engedi Istent beleszólni kész terveibe.

A farizeusoknak szintén megvan a Messiásról alkotott képük, melyen nem akarnak változtatni, a Jézus által művelt jeleket és csodákat ezért elutasítják, és saját várakozásukat akarják igazolva látni. Abban is hasonlítanak, ahogy viselkedésükre vallási magyarázatot adnak, ezzel leplezve keményszívűségüket, belső ellenállásukat Isten akaratával szemben.

Istent azonban nem tévesztheti meg a vallásos máz: akkor is ad jelet, ha a király nem kér belőle, a bizonyítékokat követelőktől viszont Jézus megtagadja kérésük teljesítését.

Isten nem ad olyan jelet, amely kényszerítő erejű, vitathatatlan bizonyítékul szolgálna minden ember számára. Ez nem azt jelenti, hogy Isten jelei gyöngék és erélytelenek: éppen belső erejükből fakad, hogy nem rontják le az ember szabadságát. Mert Isten jelei minden esetben felhívást közvetítenek, döntésre szólítanak, az isteni tervben való szabad részvételre, együttműködésre hívnak.

A legragyogóbban ez az angyali üdvözlet jelenetében tűnik ki, ahol Isten egy leány kezébe teszi le az emberiség és az egész világmindenség sorsát. Erre a jelre méltó választ csak a romlatlan, bűn előtti embert megtestesítő Mária adhatott. Ő nem kért igazoló jelet az angyaltól, mint Zakariás Keresztelő János születésének hírüladásakor, csupán az isteni akarat megvalósulásának módjára kérdezett rá, majd feltétel nélkül igent mondott.

Az Acháznak adott jel szól Józsefnek is. Az igaz ember vívódása azonban éppen ellentéte Acház magatartásának. József sem kér jelet, de Isten akaratára nyitottan töpreng akkor is, amikor emberileg keres magyarázatot és megoldást, s az isteni jelet készséges szívvel fogadja. Hűségének jutalma az a csodálatos hivatás, amely a Szűzanyáéhoz hasonlóan egyedülálló a világtörténelemben. Amint Mária szűzként lett anya, József ugyanígy atya. Nem csupán nevelőapja, pótapja, gondviselője, hanem atyja Isten Fiának, a testen és véren túl, s ez a természetes apaságnál nem kisebb, hanem összehasonlíthatatlanul nagyobb és fönségesebb.

Iz 7,10-14; Lk 1,26-38

fr. Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések: