Oldalak

péntek, november 15, 2013

Napi gondolatok: Krisztus titokzatos testét építő pásztor és tanító

Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító tetszés szerinti emléknapja
Németországban, a Duna melletti Lauingenben született 1206 körül. Padovában és Párizsban tanult. A domonkosok közé lépett, sok helyen kitűnő eredménnyel tanított. Regensburg püspökévé szentelték. Arra törekedett, hogy a népek és városok közötti békét megerősítse. Sok kiváló művet írt, ezek nyereségei a szent tudománynak és a természettudománynak egyaránt. Kölnben halt meg 1280. november 15-én.

Nagy Szent Albert püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából

Krisztus titokzatos testét építő pásztor és tanító
   
 Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre! (Lk 22, 19). Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyeznünk. Az első: ennek a szentségnek a rendelése, amit így fejez ki: Ezt cselekedjétek! A második: hogy legyen ez az értünk halálba induló Urunknak emlékezetére.
    Tehát ő mondja: Ezt cselekedjétek! Nincs ehhez semmi olyan hozzátenni való, ami hasznosabbá, édesebbé vagy üdvösebbé tehetné; nincs, ami a szeretetet jobban kifejezhetné, nincs, ami az örök életet jobban biztosíthatná. Mindezt most egyenként vegyük sorra!
    Alkalmas ez a szentség a bűnök bocsánatára, és főképpen azért hasznos, mert megadja ebben az életben a kegyelem teljességét. Hiszen maga a lelkek Atyja nevel minket arra, ami hasznunkra van, hogy szentségének részesévé legyünk (vö. Zsid 12, 10). Az ő megszentelődése a saját maga feláldozásában áll, azaz amikor az Atyának feláldozza magát értünk ebben a szentségben, akkor eledelül is nyújtja nekünk önmagát. Értük szentelem magamat (Jn 17, 19). Krisztus, aki a Szentlélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, majd meg tisztítja a mi lelkiismeretünket is a holt cselekedeteinktől, hogy az élő Istennek szolgáljunk (vö. Zsid 9, 14).
    Ennél semmi más édesebbet sem tehetünk. Hiszen lehet-e valami annál édesebb, mint amikor Isten a maga teljes édességét nyújtja nekünk? Fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amelyben minden gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége. Ez az ajándékod megmutatta, hogy milyen jóságos vagy fiaidhoz. Mindenkinek kívánsága szerint adtad, mert ki mit kívánt, azzá vált neki az étel (Bölcs 16, 20-21).
    Ennél üdvösebbet már nem lehetett tenni. Ez a szentség ugyanis az élet fájának a gyümölcse. Aki ezt őszinte hittel eszi, az az örök halált meg nem ízleli. Aki utána nyúl, annak az élet fája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik (Péld 3, 18). Aki engem eszik, élni fog általam (Jn 6, 58).
    A szeretetet ennél jobban nem lehetett kifejezni. Ez ugyanis szeretetet és egységet létrehozó szentség. A legnagyobb szeretetnek jele az, hogy önmagát adja eledelül. Nem mondták-e sátram lakói: ki fog adni nekünk a saját testéből, hogy jóllakjunk? (Vö. Jób 31, 31.) Mintha csak ezt mondaná: annyira szerettem őket, és ők is engem, hogy én az ő szívükben vágytam lenni, és ők úgy vesznek magukhoz engem, hogy velem egy testté válnak, és a tagjaim lesznek. Ennél bensőségesebben és valóságosabban nem is egyesülhetnének velem, sem én ővelük.
    Az örök élethez hasonlóbbat sem lehet ennél tenni. Az örök élet lényege abban áll, hogy Isten a saját gyönyörűségében részesíti a boldogságban élőket.

Forrás: Az Imaórák Liturgiája

Nincsenek megjegyzések: