Napi gondolatok: „Szeretetből élt, nem csoda, ha szeretettől halt meg”.

ALACOQUE SZENT Margit Mária

 

1647. július 22-én született Franciaországban, Cluny-től nem messze, Verosvres közelében. Itt a Leuthecourt nevű tanya volt az Alacoque-család nemesi kúriája. Apjának, Alacoque Kolos királyi főjegyzőnek Lamyn Filiberta volt a felesége. Hét gyermekük közül Margit volt az ötödik. Margit nyolcéves korában elvesztette édesapját, édesanyja ekkor igen nehéz helyzetbe került. Margitot a Charollesi klarissza nővérekhez helyezte el, ahol elemi kiképzést nyert, és megérezte, hogy Isten őt a szerzetesi életre hívja. Kilenc évesen lett elsőáldozó, ám ezután súlyos betegen, gyermekbénulással el kellett hagynia a zárdát, de a Szűzanya közbenjárásával felgyógyult. 

 

16-17 éves koráig sok szenvedés kínozta: szegénységük, nélkülözés, megszégyenítés, kiszolgáltatottság. Később rendeződtek az anyagi körülményeik. Margit kereste a szórakozást, csinosította magát, lelki élete is ellanyhult. Már csaknem férjhez ment, de 1667 táján ismét felébredt benne a szerzetesi élet iránti vágy. 1669-ben bérmálkozott meg. A rokonsága az Orsolyitákhoz tanácsolta volna, ő azonban másként döntött. 1671. augusztus 25-én Paray-le-Monial-ban a Sarlós Boldogasszony rendjébe, a vizitációs nővérek közé lépett, újonc lett. Nevét Mária Margitra változtatta. Teljesen átszellemülten élt, a világ felé feledékenynek látszott. Emiatt elöljárói keményen bántak vele. Türelme azonban mindvégig kifogyhatatlan maradt. Fogadalmát 1672. november 6-án tehette le. Vérével írta le, hogy teljesen az Üdvözítőnek szenteli életét. Így is élt. Három, az egész Egyházra nézve nagy jelentőségű kinyilatkoztatást kapott.

 

1673-ban az első látomásban Margit Jánosként az Úr keblén pihenhetett. Azután látta az isteni Szívet. Végül az Úr szólt hozzá és Margit szívét lángra lobbantva átadta az isteni Szív fájdalmát Margitnak. Ezt azután (különösen első-péntekenként) sajgó fájdalommal érezte, azt hitte, hogy hamuvá ég.

A második látomásban, 1674-ben az Üdvözítő ragyogó dicsőségben tűnt fel Margit előtt és Szívét feltárva szólt hozzá. Kérte, hogy az emberek hálátlanságáért engeszteljen: minden első pénteken járuljon szentáldozáshoz, és minden csütörtökről péntekre virradó éjszaka egy órát virrasszon. A jelenés megrázó hatása alatt halálos beteg lett, ám amikor felgyógyulásáért imádkozott, hirtelen meggyógyult. Ettől kezdve felettesei nem nézték különcnek. 1675. februárjában, kapcsolatba lépett a jezsuita De la Colombiére Boldog Kolossal, a Jézus Szíve tisztelet későbbi nagy apostolával.

A harmadik jelenésben, 1675. június 16-án az Úr feltárta Margit előtt Szívét és Szent Szíve tiszteletére külön ünnepet kért. A következő pénteken Margit felajánlotta magát a Szent Szívnek. Hasonlókép tett Kolos atya is.

 

Nehéz tíz esztendő következett ezután. Margit egészsége jelentősen megromlott, állandó fájdalmai voltak. Környezete is gyanakodva nézte. Kinyilatkoztatásait csak 1684 után kezdték hitelesnek tekinteni. Kolos atya ugyanis a halála előtt írt "Retraite spirituelle" (Lelki magány) című könyvében széles körben ismertté tette Margit Mária magán-kinyilatkoztatásait. Élete utolsó szakaszában újoncmesternő és a főnöknő asszisztense lett Margit. 

 

1690. október 17-én hunyt el, arcára ekkor csodálatos szépség ült ki. Az ott térdeplő orvos csak így jellemezte: „Szeretetből élt, nem csoda, ha szeretettől halt meg”.

1685-ben egy érdekes önéletrajzot írt, ezt szerencsére nem tudta megsemmisíteni utolsó betegsége alatt.

1864-ben boldoggá, 1920. május 13-án pedig szentté avatták.

 

Nekünk Jézus Szívét nagyon kell tisztelnünk! Lehetőleg minden hónap első péntekjén áldozzál, és engesztelj!