Oldalak

kedd, október 15, 2013

„A világ fuldoklik, szüksége van az evangélium oxigénjére, amelyet inkább tettekkel, mintsem szavakkal kell hirdetni” – Ferenc pápa beszéde az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának tagjaihoz

RealAudioMP3 Az evangélium hirdetése ma sokkal inkább az életünkkel tett tanúsággal, mintsem szavainkkal válik hatékonnyá – állapította meg Ferenc pápa beszédében, amelyet az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának tagjaihoz intézett és akiket elnökük, Rino Fisichella érsek vezetett.

Ma sok gyermek van, aki nem tud még keresztet sem vetni. Ez a jelenlegi vallási analfabetizmus jele – mondta a Szentatya. Szükség van tehát az új evangelizációra, amelynek három pontját emelte ki a pápa: a tanúságtétel elsődlegessége, az emberekkel való találkozás, a lényegesre összpontosító lelkipásztori terv.

Ma különösen nagy szükség van hiteles tanúság tevőkre, akik életükkel teszik láthatóvá az evangéliumot és felébresztik a Jézus Krisztus, Isten szépsége iránti vonzalmat.
Olyan sokan eltávolodtak az egyháztól – folytatta beszédét a pápa. Tévedés volna másokra hárítani a hibát, sőt nem is lehet hibáról beszélni. Felelősség hárul az egyház történelmére, tagjaira, bizonyos ideológiákra és a személyekre.

Mint az egyház gyermekeinek tovább kell folytatnunk a II. Vatikáni Zsinat útját, le kell vetnünk magunkról a fölösleges és káros dolgokat, a hamis világi bizonyosságokat, amelyek elnehezítik az egyházat és kárt okoznak arculatának. Az evangéliumot a ferencesek stílusában kell hirdetni: az irgalmasság nyelvezetével, tettekkel és magatartásformákkal kell elsősorban megnyilvánulni a világ előtt, amely nem ismeri Jézust, vagy amely közömbös irányában.

Minden megkeresztelt „cristoforo”, vagyis Krisztus hordozója, mint ahogy ezt az egyházatyák mondták. Aki találkozott Krisztussal, mint a szamariai asszony a kútnál, az nem tarthatja meg önmaga számára ezt a tapasztalatot, hanem érzi a vágyat, hogy azt megossza másokkal. Vajon azok, akik találkoznak velünk, megérzik-e életünkben a hit melegségét, látják-e arcunkon annak az örömét, hogy találkoztunk Krisztussal?

A második pont azt határozza meg, hogy lépjünk ki önmagunkból és induljunk el a többiek felé. Ez a keresztény hivatása. Mindenkivel párbeszédet kell folytatni, akár hisznek, akár nem, félelem nélkül és anélkül, hogy lemondanánk saját önazonosságunkról.

Az egyház arra kapott meghívást, hogy mindenütt felébressze ezt a reményt, főleg ott, ahol elfojtják a nehéz, olykor embertelen létfeltételek, ahol a remény nem kap levegőt, ahol megfullad. Szükség van az evangélium oxigénjére, a Feltámadt Krisztus Szentlelkének fúvására, amely újraéleszti a reményt a szívekben.

Az egyház az a ház, amelynek kapui mindig nyitva állnak, nem csak azért, hogy mindenki befogadásra találjon és belélegezze a szeretetet és a reményt, hanem azért is, hogy mi ki tudjunk lépni, hogy elvigyük ezt a szeretetet és a reményt. A Szentlélek arra késztet minket, hogy kilépjünk karámunkból és elvezet bennünket az emberiség határhelyzeteiig – mondta beszédében Ferenc pápa.

A perifériákra menni azonban nem jelenti azt, hogy improvizáljuk a lelkipásztori cselekvést. Nincs szükség arra, hogy olyan sok másodlagos és felesleges dologban szétszóródjunk, hanem összpontosítsunk az alapvető valóságra, amely a Krisztussal, irgalmasságával, szeretetével való találkozás, az, hogy úgy szeretjük testvéreinket, mint ahogy Ő szeretett minket.

A Krisztussal való találkozás egyben adoráció is, egy olyan szó, amelyet ma kevéssé használnak. Imádni Krisztust! Olyan terv ez, amelyet a Szentlélek kreativitása és fantáziája éltet, aki arra késztet minket, hogy új utakon haladjunk végig, bátran, anélkül, hogy csökönyösen ragaszkodnánk a régiekhez.

A pápa végül a katekétáknak mondott köszönetet, akik értékes munkát végeznek az új evangelizációban. Fontos, hogy a szülők legyenek az első katekéták, a hit első nevelői a családban, tanúságtételükkel és szavaikkal – mondta az Új Evangelizáció Pápai Tanácsához intézett beszédében Ferenc pápa.

(vm)
Forrás: Vatikáni Rádió

Nincsenek megjegyzések: