Október 25-én, a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén Ferenc pápa
elmélkedését teljes egészében a kiengesztelődés szentségének szentelte. A
gyónás azt jelenti, hogy őszinte szívvel, a gyermekek tiszta
lelkületével indulunk el a Jézus szeretetével való találkozásra,
elfogadva a „szégyen kegyelmét”, amely megérezteti velünk Isten
bocsánatát. Számos felnőtt hívő számára kibírhatatlan erőfeszítést jelent, hogy meggyónja bűneit egy papnak. Végül gyakran a gyónás elkerüléséhez vezet, vagy olyan szenvedést jelent, hogy az igazság pillanata a képmutatás gyakorlatává válik. Szent Pál, a Rómaiakhoz írt levelében (7,18-25a) éppen az ellenkezőjét teszi: nyilvánosan elismeri a közösség előtt, hogy testében nem lakik a jó. Megállapítja a közösség előtt, hogy rabszolga, aki nem teszi a jót, amit akar, hanem a rosszat teszi, amit nem akar. Ez előfordul a hitéletben: amikor jót akarok tenni, a rossz mellettem áll – mondta homíliájában a Szentatya.
Ez a keresztények harca. Ez mindennapos küzdelmünk. És nem mindig van bátorságunk ahhoz, hogy Pálhoz hasonlóan beszéljünk erről a harcról. Mindig keressük az önigazolás útját: „Mindnyájan bűnösök vagyunk”. Ezt mondjuk, nemde? Ez a mi drámai küzdelmünk. Ha nem ismerjük ezt fel, akkor soha nem részesülhetünk Isten bocsánatában. Mert ha bűnösnek lenni csak egy szó, egy szólásmód, akkor nincs szükségünk Isten bocsánatára. Ha azonban egy valóság, amely rabszolgává tesz bennünket, akkor szükségünk van arra, hogy az Úr belső felszabadításának erejére. Pál, hogy kiutat találjon, megvallja a közösségnek vétkét, a bűnre való hajlamát. Nem rejti el – folytatta homíliájában Ferenc pápa.
A bűnök alázatos megvallását az egyház mindannyiunktól kéri. Nem azért, hogy reklámot csináljunk magunknak, hanem Isten nagyobb dicsőségére, elismerve, hogy Isten üdvözít engem. Ezért megyünk el gyónni testvérünkhöz, a paphoz, hogy úgy viselkedjünk, mint Pál, főleg ugyanolyan konkrét módon.
Egyesek azt mondják: Én Istennél gyónok meg. Ez könnyű, olyan, mintha e-mail-ben gyónnál meg, nem igaz? – tette fel a kérdést a pápa. Isten messze van, én elmondom a mondanivalómat, nincs szembesülés, nincs négyszemközti beszélgetés. Pál gyengeségét szemtől szembe vallja meg testvéreinek. Mások elmennek gyónni, de olyan légies dolgokat gyónnak meg, amelyeknek nincs semmi konkrét tartalmuk. Ez olyan, mintha meg sem gyóntak volna. Bűneink megvallása a gyónásban nem olyan, mint egy pszichiátriai kezelés, nem is olyan, mintha egy kínzókamrába mennénk: azt mondom az Úrnak, hogy Uram, bűnös vagyok. És konkrétan felsorolom, hogy miért.
Konkrétan, becsületesen és őszinte szégyenkezéssel gyónjuk meg bűneinket. Nincsenek alternatív kerülőutak, csak egy nyitott út van, amely Isten bocsánatához vezet.
A pápa a gyermekek példájának követésére intette a híveket. A kicsik rendelkeznek ezzel a bölcsességgel: amikor gyónni jönnek, soha nem általánosságban beszélnek. ’Atyám, ezt és ezt a rosszat tettem a nagynénémnek, ezt a szót mondtam – és kimondják a szót’. Mindig az igazság egyszerűségével rendelkeznek. Mi pedig mindig afelé hajlunk, hogy elrejtsük nyomorúságaink valóságát.
De szép dolog, hogy amikor meggyónjuk bűneinket és azok Isten színe előtt állnak, mindig érezzük a szégyen kegyelmét. Isten előtt szégyenkezni egy kegyelem. Egy kegyelem, azt mondani: szégyellem magam. Gondoljunk Péterre, aki Jézusnak a tónál tett csodája után így szól: de Uram, távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok. Szégyellte bűnét Jézus Krisztus szentsége előtt – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(vm)
Forrás: Vatikáni Rádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése