Oldalak

hétfő, szeptember 02, 2013

Napi gondolatok: „Ma beteljesedett az Írás”

„... hogy találkozzunk Krisztussal és örökké az Úrral legyünk.”

A mai Szentlecke és Evangélium között látszólag semmiféle kapcsolat sincs. Mégis összeköti őket a főszereplő, Jézus Krisztus személye, illetve az, hogy mindkettőben eljövetelről és beteljesedésről van szó.
„Ma beteljesedett az Írás”, mondja Jézus az Evangéliumban, s valóban, az ő fellépésével ráköszöntött a földre az Úr kegyelmének esztendeje. Ígéretes kezdetnek lehetünk tanúi a názáreti zsinagógában, amelybe azonban beleront az emberi kisszerűség. A názáretiek ugyanis nem azt várják Jézustól, amit adni akar nekik, hanem annak csupán egy tapintható, vékony szeletét, a nagy tetteket, csodákat, amelyek szebbé, gondtalanabbá teszik ezt a földi életet.

Akit azonban Jézusból csak ennyi érdekel, aki csak a csodadoktort keresi benne, s tetteit elválasztja személyétől, aki érzéketlen marad az embert lényének legmélyén megszólító üzenetére, arra csalódás vár. Jézus ugyanis szolgálni jött, de nem mindenféle igényt kiszolgálni. Nem mintha nem akarná, hogy szépnek találjuk ezt a földet (melyet az Atya nekünk teremtett), de nem az ég nélkül. Ő nem elégszik meg azzal, hogy valamit adjon, aminek hasznát vesszük itt a földön, hanem önmagát, örökkévaló életét akarja adni nekünk.

Szent Pál éppen arról ír a tesszaloniki híveknek, hogy ne csak ebben a földi életben reménykedjenek Krisztusban. Hiszen az Úr Jézus nem csupán közöttünk élt és meghalt értünk, de dicsőségesen fel is támadt. Örömhírének, melyet elhozott nekünk, éppen az a lényege, hogy szabadulást ad az örök halál rabságában sínylődő foglyoknak, a bűn miatt elhomályosult szemeket a boldogító színelátásra nyitja, s a sátán zsarnoki elnyomását nyögőket felszabadítja Isten fiainak dicsőséges szabadságára.

Ez az örömhír az aktív és életalakító keresztény remény alapja. A hétköznapi dolgokhoz, kellemesekhez és kellemetlenekhez egyaránt, de még a mély fájdalmat okozó eseményekhez is úgy kell hozzáállnunk, ahogy a szentek tették: Mi ez az örökkévalósághoz képest? Mi ez ahhoz képest, hogy az Úr maga jön el értünk a mennyből, s magával ragad, hogy mindörökké vele legyünk, s benne mindazokkal, akiket ugyanerre az életre hívott?

1Tessz 4,13-18; Lk 4,16-30

fr. Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések: