Szeptember 3-a Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító kötelező
emléknapja. Az első szerzetes, akiből pápa lett, az első pápa, aki az
„Isten szolgái szolgájának” nevezte magát, egyike a négy nagy nyugati
egyházatyának és Európa atyjainak. 540 körül született Rómában, ahol
604. március 12-én halt meg. Ereklyéi Rómában a Szent Péter Bazilikában
találhatók. A diákok, tanárok, kórusénekesek és zenészek védőszentje.
Gazdag római patrícius családban született, amelyben jámbor nevelést kapott (szüleit, Gordiánt és Szilviát szintén a szentek sorába iktatták). Fiatal korában alapos képzésben részesült, amelynek köszönhetően gyorsan haladt felfelé a hivatali méltóságok ranglétráján, amíg el nem érte a legmagasabbat: Róma prefektusa lett. A bölcs és sikeres kormányzás kezdeti évei után a gótok betörése és állandó támadásai olyan erős lelki megrázkódtatást okoztak neki, hogy otthagyta állását, szétosztotta vagyonát és bencés szerzetes lett. Néhány szerzetestestvérével együtt beköltözött saját családi házába, amelyet átalakítottak kolostorrá. Életüket az imának és az aszkézisnek szentelték. Ezt a visszavonultságot röviddel később I. Benedek pápa szakította meg, aki meghívta és felszentelte őt a római egyház diakónusává. II. Pelágiusz pápa követévé és állandó képviselőjévé választva elküldte őt a konstantinápolyi császári udvarba. Bölcsessége és megfontoltsága elismerésének jeléül II. Pelágiusz pápa néhány év múlva visszahívta őt Rómába és kinevezte személyi titkárának, hogy az Egyház kormányzásában segítse munkáját.
A pápa halála után – 590. február 7. –, a papság és a római nép felkiáltással egyhangúlag választotta meg őt a pápa utódjául, amit méltatlanságára hivatkozva elutasított. Befolyásos emberek és a nép kitartásának következtében végül fél év múlva elfogadta. A kormányzás elfogadása után azonnal nekilátott a rettenetes állapotok felszámolásának és a rend helyreállításának. Erre kényszerítette őt a Rómában tomboló éhség és szörnyű járvány, ami az egyik legnagyobb volt a város történetében. Az azonnali segélyezés megszervezésén túl nem feledkezett meg a vallásról sem. Könyörgő körmenetet szervezett, amellyel a népért vezekelt.
A hét nagyobb zarándoktemplom híveivel együtt a Santa Maria Maggiore Bazilikába zarándokolt, ahol az ő vezetésével istentiszteletet tartottak. A legenda úgy tudja, hogy amikor a körmenet elhaladt Hadrianus császár síremléke mellett, megpillantották fölötte Mihály főangyalt, aki irgalmas tekintettel hüvelyébe helyezte lángoló kardját. A pápa ezt úgy értelmezte, hogy a járvány véget ér. A látomás emlékeként a mai napig Angyalvárnak nevezzük Hadrianus császár mauzóleumát, amely fölött az esemény szobor formájában is meg lett örökítve.
Gondoskodott az egyházi fegyelem betartásáról, nagy figyelmet fordított a missziós munkára, missziósokat küldve többek között Angliába. A Róma püspökének szolgálatával járó ilyen sokrétű elfoglaltság ellenére számos teológiai művet hagyott maga után (pl. Dialógus, Lelkipásztori regula, Homíliák), amelyeknek köszönhetően a négy nagy nyugati egyházatya közé soroljuk őt.
Rendkívül jelentős diplomáciai (az akkori Európa és saját Egyházán belül kialakuló számtalan konfliktus megelőzésében működött közre), valamint széleskörű karitatív tevékenysége (megszámlálhatatlan alkalommal gondoskodott a szegényekről és a betegekről, gyakran ő maga személyesen keresve fel őket). Az emberekről való gondoskodása túlmutatott „sírján túl” is, amiről az általa bevezetett és róla elnevezett „gregorián” misék, vagyis a harminc napon keresztül az elhunyt lelkekért megszakítatlanul bemutatott szentmisék is tanúskodnak.
Ez a gyakorlat azokban az időkben született, amikor Gergely még bencés apát volt, és az egyik testvérnél halála után olyan pénzt találtak, amihez nem volt jogosultsága. Hasonló eset megelőzése és a többiek megvédése érdekében Gergely megparancsolta, hogy az elhunyt testét temessék el a kolostoron kívül, ami nem volt beszentelve, mindamellett azonban naponta misézzenek lelkéért harminc napon keresztül. A legenda szerint az utolsó szentmise bemutatása után az elhunyt lelke megjelent az apátnak és megköszönte, hogy kimentették a tisztítótűz szenvedéseiből.
Betegségtől és a sok munkától meggyötörten halt meg 604. március 12-én. Testét a Szent Péter Bazilikába helyezték végső nyugalomra. Ugyanott néhány évvel korábban, éppen amikor öltözködött a szentmisére, jelentették neki, hogy egy ember összecsuklott az éhségtől és meghalt. A pápa megszakította a misére való készületet, elsápadt, majd levette a liturgikus öltözékét és halkan csak ennyit mondott: „Ha Rómában meghal egy ember az éhségtől, akkor a pápa nem méltó arra, hogy bemutassa a Legszentebb áldozatot”.
Halála után Gergely pápát a „Nagy” megtisztelő jelzővel illették.
Istenünk, te népedet irgalmaddal gyámolítod és szeretettel kormányozod. Nagy Szent Gergely pápa közbenjárására add meg a bölcsesség Lelkét azoknak, akikre Egyházadban a vezetés gondját bíztad, hogy a szent nyáj gyarapodjék, és ez pásztorainak örök dicsőségére szolgáljon. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Gazdag római patrícius családban született, amelyben jámbor nevelést kapott (szüleit, Gordiánt és Szilviát szintén a szentek sorába iktatták). Fiatal korában alapos képzésben részesült, amelynek köszönhetően gyorsan haladt felfelé a hivatali méltóságok ranglétráján, amíg el nem érte a legmagasabbat: Róma prefektusa lett. A bölcs és sikeres kormányzás kezdeti évei után a gótok betörése és állandó támadásai olyan erős lelki megrázkódtatást okoztak neki, hogy otthagyta állását, szétosztotta vagyonát és bencés szerzetes lett. Néhány szerzetestestvérével együtt beköltözött saját családi házába, amelyet átalakítottak kolostorrá. Életüket az imának és az aszkézisnek szentelték. Ezt a visszavonultságot röviddel később I. Benedek pápa szakította meg, aki meghívta és felszentelte őt a római egyház diakónusává. II. Pelágiusz pápa követévé és állandó képviselőjévé választva elküldte őt a konstantinápolyi császári udvarba. Bölcsessége és megfontoltsága elismerésének jeléül II. Pelágiusz pápa néhány év múlva visszahívta őt Rómába és kinevezte személyi titkárának, hogy az Egyház kormányzásában segítse munkáját.
A pápa halála után – 590. február 7. –, a papság és a római nép felkiáltással egyhangúlag választotta meg őt a pápa utódjául, amit méltatlanságára hivatkozva elutasított. Befolyásos emberek és a nép kitartásának következtében végül fél év múlva elfogadta. A kormányzás elfogadása után azonnal nekilátott a rettenetes állapotok felszámolásának és a rend helyreállításának. Erre kényszerítette őt a Rómában tomboló éhség és szörnyű járvány, ami az egyik legnagyobb volt a város történetében. Az azonnali segélyezés megszervezésén túl nem feledkezett meg a vallásról sem. Könyörgő körmenetet szervezett, amellyel a népért vezekelt.
A hét nagyobb zarándoktemplom híveivel együtt a Santa Maria Maggiore Bazilikába zarándokolt, ahol az ő vezetésével istentiszteletet tartottak. A legenda úgy tudja, hogy amikor a körmenet elhaladt Hadrianus császár síremléke mellett, megpillantották fölötte Mihály főangyalt, aki irgalmas tekintettel hüvelyébe helyezte lángoló kardját. A pápa ezt úgy értelmezte, hogy a járvány véget ér. A látomás emlékeként a mai napig Angyalvárnak nevezzük Hadrianus császár mauzóleumát, amely fölött az esemény szobor formájában is meg lett örökítve.
* * *
Annak
ellenére, hogy pápává választásakor még pappá sem volt szentelve,
Gergely pápa rövid időn belül jó és gondos pásztornak bizonyult, aki
rábízott juhainak lelki és anyagi javairól lelkiismeretesen
gondoskodott. Az ő pápaságával kezdődött a pápák új címének, az „Isten
szolgáinak szolgája” (Servus servorum Dei) címének felvétele, amelyet az
őt követő összes pápa használt. Gergely számára ez a cím nemcsak jelszó
volt, hanem életének és tevékenységének jellemzője, amellyel megkezdte
az Egyház megreformálását. Újjászervezte a kolostorokat és rendbe tette a
kúriát, egységesítette a római rituálét és rendszerezte a liturgikus
éneket, amelyet éppen ezért róla neveztek el gregorián éneknek. Gondoskodott az egyházi fegyelem betartásáról, nagy figyelmet fordított a missziós munkára, missziósokat küldve többek között Angliába. A Róma püspökének szolgálatával járó ilyen sokrétű elfoglaltság ellenére számos teológiai művet hagyott maga után (pl. Dialógus, Lelkipásztori regula, Homíliák), amelyeknek köszönhetően a négy nagy nyugati egyházatya közé soroljuk őt.
Rendkívül jelentős diplomáciai (az akkori Európa és saját Egyházán belül kialakuló számtalan konfliktus megelőzésében működött közre), valamint széleskörű karitatív tevékenysége (megszámlálhatatlan alkalommal gondoskodott a szegényekről és a betegekről, gyakran ő maga személyesen keresve fel őket). Az emberekről való gondoskodása túlmutatott „sírján túl” is, amiről az általa bevezetett és róla elnevezett „gregorián” misék, vagyis a harminc napon keresztül az elhunyt lelkekért megszakítatlanul bemutatott szentmisék is tanúskodnak.
Ez a gyakorlat azokban az időkben született, amikor Gergely még bencés apát volt, és az egyik testvérnél halála után olyan pénzt találtak, amihez nem volt jogosultsága. Hasonló eset megelőzése és a többiek megvédése érdekében Gergely megparancsolta, hogy az elhunyt testét temessék el a kolostoron kívül, ami nem volt beszentelve, mindamellett azonban naponta misézzenek lelkéért harminc napon keresztül. A legenda szerint az utolsó szentmise bemutatása után az elhunyt lelke megjelent az apátnak és megköszönte, hogy kimentették a tisztítótűz szenvedéseiből.
* * *
Az
az idő, amelyben Gergely élt, a nagy változások ideje volt, amikor a
pogány törzsek vándorlásainak következtében bekövetkezett az ókori
civilizáció hanyatlása. Gergely személyében ezek az idők azonban egy
rendkívüli embert kaptak, aki a Római Császárság romjain új Európát
épített, megmentve ezzel a régi világ értékeit és civilizálva a barbár
törzseket a keresztség felvételével. Méltán tartjuk tehát Gergelyt
Európa egyik atyjának.Betegségtől és a sok munkától meggyötörten halt meg 604. március 12-én. Testét a Szent Péter Bazilikába helyezték végső nyugalomra. Ugyanott néhány évvel korábban, éppen amikor öltözködött a szentmisére, jelentették neki, hogy egy ember összecsuklott az éhségtől és meghalt. A pápa megszakította a misére való készületet, elsápadt, majd levette a liturgikus öltözékét és halkan csak ennyit mondott: „Ha Rómában meghal egy ember az éhségtől, akkor a pápa nem méltó arra, hogy bemutassa a Legszentebb áldozatot”.
Halála után Gergely pápát a „Nagy” megtisztelő jelzővel illették.
____________________
Istenünk, te népedet irgalmaddal gyámolítod és szeretettel kormányozod. Nagy Szent Gergely pápa közbenjárására add meg a bölcsesség Lelkét azoknak, akikre Egyházadban a vezetés gondját bíztad, hogy a szent nyáj gyarapodjék, és ez pásztorainak örök dicsőségére szolgáljon. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Forrás: Vatikáni Rádió
Lengyelből fordította: Szemere János atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése