Oldalak

szombat, szeptember 28, 2013

Napi gondolatok: A csodálatra nem lehet tartós kapcsolatot építeni itt a földön…

„A tanítványok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük.” (Zak 2,5-9.14-15a; Lk 9,43b-45)

Valahányszor jövendő szenvedéséről kezd beszélni Jézus, mindannyiszor a tanítványok legteljesebb értetlenségével találkozik. Mintha nem jól választaná meg az alkalmat, hogy ezt a súlyos témát szóba hozza. Lám, ezúttal is mi történik: isteni hatalmának csodálatos kinyilvánulása láttán tanítványai rajongással tekintenek rá: Éppen ez az, akire vártak! A nagy hatalmú Messiás, akinek dicsőséges országáról jövendöltek a próféták: Sok nép az Úrhoz tér majd azon a napon, és az ő népévé lesz. Ő pedig ahelyett, hogy élvezné ezt a felé áradó rajongó tiszteletet, mindjárt olyasmivel hozakodik elő, ami teljesen illogikusnak, sőt botrányosnak hat azok után, ami történt.

De nézzük csak meg, mi lett abból a csodálatból, amellyel Jézust övezték tanítványai: Júdás elárulta, Péter megtagadta, a többiek magára hagyták a kritikus órában. Jézus nem tartott igényt arra, hogy csodálják. Nem félt csalódást okozni a tanítványoknak, hogy azután majd ne kelljen végképp csalódniuk. Hiszen éppen ez a meg nem értett kijelentése volt az, amelyet emlékezetükbe idézve Húsvét után elvezette őket a teljes megértésre.

A csodálatra nem lehet tartós kapcsolatot építeni itt a földön, emberek között sem. Az igazi szeretetben a rajongást lassan a feltétel nélküli elfogadás váltja fel, amely a szeretett másik Istenhez tartozásán alapul. A személy misztériuma, az a titok, hogy ki is ő az Istennek, az értelem számára felfoghatatlan. A szeretet azonban végső soron mindig erre a titokra mutat és ez elé állít, nem értelmi belátást, hanem hitet és reményt kívánva tőlünk. És ebben a titokban valamiképpen benne foglaltatik a szenvedés és a halál is, amely nélkül nem lehet közünk Krisztushoz és a krisztusi szeretethez.

Aki az áldozatot elutasítja, aki mindig népszerű akar maradni és a másiktól szüntelen csodálatot vár, illetve saját rajongó érzelmeinek állandó kielégítését, annak Jézus azt mondja, mint Péternek: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint.”

fr. Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések: