Oldalak

szombat, szeptember 21, 2013

Napi gondolatok: Bűnös ember is lehet Isten szentje, Istennél nincs előítélet!

SZENT MÁTÉ apostol és evangélista ünnepe  

Caravaggio: Máté elhívása
Szent Máté életéről, fiatalkoráról, családjáról nagyon keveset tudunk, szinte semmit. Gazdag vámos volt, amikor Jézus meghívta, a héber Lévi nevet használta, Kafarnaumban lakott, és Alfeus fia volt. Valószínűleg a jómód mellett művelt lehetett, hiszen nagyon jól beszélt görögül is.
Foglalkozása nem tette rokonszenvessé honfitársai szemében, a vámosok nem csak a kiszipolyozó, sokszor hatalmával visszaélő adóbehajtó embertípusát, de az elnyomó római zsarnokság hazaáruló képviselőjét is megszemélyesítették. Sok volt a vámosok között a nyereséget hajszoló, lelkiismeretlen ember. A zsidók bűnös és megvetett embernek tekintették őket, kerülték a társaságukat, gyűlölték a vámosokat.

Jézus talán már korábban megismerte, nem kételkedett jószándékában és becsületességében, ezért előítélet nélkül hívta meg tanítványnak Lévit, aki aztán készségesen áll fel a pénzváltó asztaltól, mégpedig azonnal és a nagy megtiszteltetés örömére meghívta házába vendégségre az Urat, és elhívta vámszedő társait is, hogy felhívja figyelmüket a Megváltóra. A farizeusok ezt látva zúgolódni kezdtek. Jézus nem vitatta, hogy ezek az emberek valóban bűnösök. "Betegek"-nek nevezte őket. Végtelen egyszerű igazságot kapcsolt ehhez a megnevezéshez: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt. 9:12-13)
Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” – kérdezik a farizeusok. Gyorsan rájár a szánk, hogy megvető, kárhoztató ítéletet mondjunk felebarátainkról, és azután így is viselkedjünk velük. Az emberek tetteiről alkothatunk véleményt, de magát az embert végérvényesen soha nem ítélhetjük el. Igazán ítélni ember nem képes, és nem is feladata
Talán még a Máté nevet is az Úr adta Lévinek, ezzel is jelezve mekkora ajándék Jézus tanítványának lenni. A tizenkét apostol közé került Máté, alázatosan, nagy-nagy örömmel követte Mesterét mindenhova. Krisztus feltámadása után ő is Galileában várta az Urat, ott volt a hegyen, amikor Jézus minden nép tanítására küldte őket. Pünkösd után először Galileában tanította honfitársait és nagyon példamutató, böjtölő életet élt. 

Később az apostolok az üldözések hatására elszéledtek a szomszédos vagy távolabbi tartományokban. Máté is a pogány népek közt hirdette az evangéliumot, erről azonban nincs pontos adatunk. A hagyomány szerint Etiópiában, Perzsiában, talán még Macedóniában is térített.
Evangéliumát a zsidó honfitársai számára írta anyanyelvén, arámul. Célja a Messiásra vonatkozó jövendölések beteljesedésének bizonyítása volt, ezért gyakran hivatkozik így: “... hogy beteljesedjék, amit a próféták jövendöltek ...”. Tanítását az első század ötvenes éveiben írhatta le, hamarosan görögre is lefordították, talán maga Máté. Ez a fordítás maradt fenn, az arám nyelvű sajnos elveszett. Evangéliuma azonban megőrizte Jézus imáját a kereszten, anyanyelvükön: “Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46; Zsolt 21, 1)
Általános hagyomány szerint vértanúságot szenvedett, ennek azonban sem helyéről, sem idejéről nincs adatunk. Többféle vértanúságot írnak le ezek a hagyományok, máglyahalált, karddal történő kivégzést. Regényes leírását adja vértanúságának egy apokrif irat, ami szerint egy etióp királylány, Ifigénia, Máté igehirdetése nyomán szüzességet fogadott, és határozottan elutasította Hirták király házasságát. A király bosszúból megölette Mátét. A legenda szerint maradványai a szalernói székesegyházba kerültek.

Példája: Bűnös ember is lehet Isten szentje, Istennél nincs előítélet!

Nincsenek megjegyzések: