Oldalak

csütörtök, szeptember 05, 2013

Facebook: az öröm tolvaja...

fb
[focus.org cikkje]

Tisztázzuk – nem utálom a Facebook-ot és nem fogom azt mondani, hogy száműzd, mint ahogy néhány cikk utalt erre. 2004 óta vagyok Facebookon és az évek során volt pár igen szép változás. Az elején nem tudtam, mire számítsak. Két-, háromhetente néztem fel. Elképesztő, hogy egy olyan weboldallá vált, amelyet ebben a generációban a legtöbb felhasználó naponta többször látogat. Igazán megváltoztatta az információ és élet megosztásának módját. Szeretem érezni, hogy ennyire kapcsolatban tudok lenni a családommal és a barátokkal szerte a világban – valóban egy kiemelkedő eredmény! Az érem másik oldala azonban az, hogy utálom látni, amit a Facebook művel az életemben és mások életében… az örömünk teljes elvesztését.
Az aggodalmam ilyen megjegyzések hallatán kezdődött, ,,Próbálok kevesebb időt tölteni Facebookon.” vagy ,,Nagyböjtben leteszem a Facebookot.” vagy akár ,,Deaktiváltam a Facebookom egy időre.” Mélyebben beleásva ezen megjegyzések okaiba egyértelművé vált, hogy ők úgy gondolták, a Facebook nemcsak túl sok idejüket veszi el, hanem üressé, iriggyé és kissé depresszióssá tette őket, miután időt töltöttek rajta.
Elkezdtem gondolkodni a saját életemen és láttam egy ijesztő sémát előtűnni. Otthon vagyok, vagy a munkában akad egy kis szabadidő, elunom magam vagy egyedül érezem magam és elkezdek Facebookozni, a következő dolog, amit tudok, hogy a szorongás és a nyugtalanság fojtó érzését érzem. Elkezdtem ezt más emberekkel beszélni és nekik is eszükbe jutottak olyan pillanatok, amikor ugyanezt érezték. Mint kiderült, emberek milliói kezdték beismerni ezeket az érzéseket és cikkek tűntek fel a témával kapcsolatban.
Tehát miért hagyna a Facebook, a hely, ahol tarthatod a kapcsolatot barátaiddal és családoddal, öröm nélkül és kitaszítva? Személyes tapasztalatom szerint, a Facebook hírek pásztázása rendelkezik azzal a képességgel, hogy elégedetlenséget okoz a saját életemmel kapcsolatban, mert úgy tűnik, hogy mindenki a tökéletes életet élvezi. Én meg itt vagyok, unatkozom, egyedül vagyok és automatikusan figyelem a Facebookot, amíg a több barátom szurkol egy focimeccsen, filmet néz a moziban a haverjával, hírességekkel találkozik New York utcáin, a Sixtus-kápolnában tart eljegyzést, bejelenti a terhességét valami kreatív módon, valami nagyszerű helyen vakációzik, csodás esküvői fotókat oszt meg, egy két perces kisbabát tart a kezében, új házat vesz, új kocsival pásztázik és így tovább. A szembesülés mindenki más tökéletes és szellemes pillanataival egyszerre, ahogy ott ülök, és nincs jobb dolgom, hogy elolvassam: ez mind csökkenti az önbecsülésem.
Emellett nyomást éreztem arra, hogy egy bizonyos képet tartsak fenn magamról Facebookon. Tehát most, nem csak elveszi a kedvem az a tudat, hogy mindenki élete tökélete és az enyém átlagos, hanem sokkal jobbnak akarom bemutatni az életem mint a valóságban. Bevallom, hogy néha azt gondolom: ,,Fogadok, ez a bejegyzés sok lájkot kap.” vagy azon veszem észre magam, hogy külön időt töltök olyan státuszkiírásokkal vagy kommentekkel, amelyek jól hangzanak és okosnak, szellemesnek és menőnek tűnnek… ahogy éppen szeretném, hogy lássanak. Itt az ördögi kör, mert azzal, hogy ilyen nyomásból tartom fenn az arculatomat, életemről csak egy részleges képet adok, amely valószínűleg szintén elrontja más kedvét.
Kétlem, hogy ezek a kísértések hamarosan elmúlnak. Majd a 90-es éveim közepén valószínűleg lapozom a Facebookot és ezt gondolom: ,,Azta, a barátnőm szociális otthona tökéletes.” Vagy majd szellemes lesz a kiírásom Katnissről és Peetáról, amikor látom Az éhezők viadala trilógiát a film+ klasszikon.
A gyakorlatban mit tehetünk, hogy ne veszítsük el örömünket Facebookozás közben?
  1. Emlékeztesd magad, hogy annak ellenére, hogy szuper pozitív királyságokat látsz Facebookon, csak a valóság egy szeletét látod. Senkinek sem tökéletes az élete, akárhogy is tűnik. Féligazságot látsz és a másik felét könnyű odaképzelni. Mindenki szenved… de senki sem elég bátor vagy őszinte eléggé, hogy feltegye az igazságot Facebookra, beleértve magamat.
  2. Állj meg mielőtt kiraksz valamit Facebookra és vizsgáld meg szándékaidat. Az a szándékod, hogy Isten dicsőségét hirdesd vagy, hogy a családi és baráti kapcsolataidat építsd? Ha magadnak szeretnél szobrot emelni, akkor állj el a géptől vagy a telefontól… most.
  3. Egy biztos identitás az Úrban. Észre vettem, hogy akkor veszítem el leghamarabb az örömömet Facebookozás közben, ha nem töltöttem elég időt imádságban vagy ha másban szeretném megtalálni az identitásomat, a sikerben, a népszerűségben, a szépségbe és mások dicséretében. Amikor biztosan tudom, hogy a Mennyek és Földek Királyának lánya vagyok? Akkor a Facebook egy fabatkát sem ér. Semmi sem állítja meg életemben az öröm sugárzását
  4. Ismerd magad, csökkentsd az időt Facebookon vagy más médiumokon, ha szükséges. Az életed nagy részét azzal töltsd, hogy élsz (és nem megosztod minden percét.), és nem más életének történéseit nézed naponta.
Na most megyek a nem olyan tökéletes életembe, ahogy biztosan te is. Találkozunk a Facebookon… J.

Nincsenek megjegyzések: