A keresztény reménység nem optimizmus, annál sokkal több: maga Jézus

A remény erényét, amely talán kevésbé ismert, mint a hit és a szeretet erénye, soha nem szabad összetévesztenünk az emberi optimizmussal, amely inkább egy hangulati magatartásforma. Egy keresztény számára a remény maga Jézus: ereje, hogy felszabadítson, és minden életet megújítson – állapította meg szeptember 9-én, reggel Ferenc pápa a Szent Márta házban bemutatott szentmisén.

A remény Jézus ajándéka, a remény maga Jézus. Nem azé a remény, aki általában a „poharat félig telinek” látja: ez egyszerűen csak optimizmus. Az optimizmus olyan emberi magatartásforma, amely sok mindentől függ. A Szentatya homíliája Szent Pál Kolosszeiekhez írt leveléből indult ki: „a bennetek levő Krisztus, a dicsőség reménye.” (Kol 1,24-2,3). Mégis a remény „másodosztályú” erény, „alázatos” erény, ha a hit és a szeretet erényéhez hasonlítjuk. Ezért lehet összetéveszteni a nyugodt, jó hangulattal.

A remény azonban más, nem optimizmus – fogalmazott a Szentatya. A remény ajándék, a Szentlélek ajándéka, és ezért mondja Pál, hogy sosem okoz csalódást. De miért is? Mert a Szentlélektől származó ajándék. Szent Pál mondja, hogy a reménynek van neve. A remény Jézus. Nem mondhatjuk tehát, hogy „Reménykedem az életben és Istenben”, ha nem mondjuk, hogy „Reménykedem Jézusban, Jézus Krisztusban, az élő Személyben, aki eljön az Eucharisztiában, aki jelen van Isten Szavában”, akkor az nem remény, csak jó hangulat, optimizmus – szögezte le Ferenc pápa.

A napi Evangéliumból vette a Szentatya homíliája másik gondolatát, abból a történetből, amikor Jézus szombaton meggyógyítja az elszáradt kezű embert, haragra gerjesztve az írástudókat és a farizeusokat. Csodájával Jézus megszabadítja a kezet a betegségtől és a „mereveknek” megmutatja, hogy az ő útjuk nem a szabadság útja. A szabadság és a remény együtt járnak: ahol nincs remény, nem lehet jelen a szabadság sem. Jézus megszabadít a betegségtől, a görcsösségtől, ezt az embert a bénaságtól és megújítja az életet.
Jézus, aki a remény, mindent újjá tesz.

Ez egy állandó csoda. Nemcsak a gyógyulás csodáját vitte végbe, sok mást is: ezek csak jelei voltak annak, amit most az egyházban tesz. A minden újjá tételének csodája ez: amit az én, a te és a mi életünkben tesz. Ez a reményünk oka. Krisztus csodálatosan megújítja a Teremtést. Ez a remény sosem okoz csalódást, mert Ő hűséges. Nem tagadhatja meg önmagát. Ez a remény erénye.

Ferenc pápa ekkor a papok felé fordult. Kicsit szomorú, amikor remény nélküli pappal találkozunk. Ugyanakkor szép olyan pappal találkozni, aki élete végéhez nem optimizmussal, hanem reménnyel érkezik el. Az ilyen pap Jézus Krisztushoz kötődik és Isten népének szüksége van arra, hogy mi papok a remény e jelét közvetítsük és éljük meg a reményt Jézusban, aki mindent újjá tesz – hangsúlyozta a Szentatya.

Az Úr az, aki a dicsőség reménye, a középpont, a teljesség, segítsen bennünket ezen az úton: reményt adni, a remény iránti szenvedéllyel rendelkezni – kérte a pápa. Ne optimizmus legyen, hanem az, ami Szűz Mária szívében megvolt a legsötétebb pillanatban is, Nagypénteken estétől vasárnap hajnalig: ez pedig a remény. Ez a remény megújított mindent. Az Úr adja meg nekünk ezt a reményt – zárta homíliáját hétfő reggeli szentmiséjén Ferenc pápa.

(sv)

Forrás: Vatikáni Rádió