Oldalak

csütörtök, augusztus 22, 2013

Napi gondolatok: Szűz Mária, Világ királynője

XII. Pius pápa 1955-ben rendelte el a Szűz Mária, Világ királynője ünnepét az Egyházban. Öt esztendővel azután, hogy kihirdette a Szűzanya mennybevételének a dogmáját. Az ünnep elrendelésében fontos szerepe volt a magyar Natália Nővérnek.
A Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. Az Angyali üdvözletben is véget nem érő királyi széket ígér az angyal (Lk 1, 33). A Jelenések könyvének Napba öltözött Asszonya is csillagkoronával tűnik fel (Jel 12, 1).

Ahogyan a Szűzanyának gondolkodó szívében a történések meg a szavak, a tapasztalt és látott dolgok összeálltak és magyarázták egymást, úgy az Egyház szívében is összeállnak a történések, a kinyilatkoztatásban hallott igazságok és a megélt kegyelmi életnek a dolgai. Magyarázzák egymást, és következtetési utakat nyitnak. A hittel gondolkodó Egyház a következtetéseivel is az igazság útján jár, és elmélyed az Isten igazságaiban.

Így vagyunk a Szűzanya királynői méltóságával is. A gondolkodó Egyház ugyanis fölismerte, hogy ha Mária az Angyali Üdvözletben azt hallotta Gábor angyaltól, hogy az ő Fia a megtestesült második isteni személy, aki a mindenség Ura, akiért, és aki által minden teremtetett, akkor Mária a Fia mellett, aki a mindenség Királya, a mindenség Királynője.

Ezt persze nem az 1950-es években fedezte föl az Egyház. Már az egyházatyák fölismerték, sőt, az ószövetségi előképekben ott van, hogy a Megváltó anyja ilyen lesz. Mi magunk a Lorettói litániát imádkozva talán föl se figyelünk rá, hogy miután sok szépet elmondunk a Szűzanyáról – ő a virágok között a legszebb, az emberek között a legjobb, neki betegeket gyógyító, szomorúakat vigasztaló hatalma van –, a litánia egyszer csak odaérkezik, hogy ő az angyalok királynéja, pátriárkák királynéja, prófétáké, apostoloké, vértanúké, szüzeké, az összes szenteknek a királynője. Mert az Úr mellett ő mindenek Anyja és úrnője.

Ezért kár, hogy a forradalmak elsöpörték a királyság intézményét. Mert látni egy királyi udvart, esetleg személyesen ismerni egy királyi párt, és tudni, hogy ez a két ember az életnek és a halálnak a felelősségéért mindenét odaadja – s nem úgy uralkodik, ahogy ezt az ateista ideológia mesélte, hanem felelős a rábízottakért –, nos, egy ilyen konkrét kép láttán az embernek fogalma támadhat arról, hogy a Szűzanya királynői méltósága mit is jelenthet? Mert ő ugyanakkor édesanyánk.

Ez a kettő együtt csak őbenne van, de benne ott van! Az ő királynői méltósága megelőzi a vértanúkét, a prófétákét, az apostolokét, még az angyalokét is. Mert melyik angyal, melyik kerub mondhatja azt a mindenség Urának, a megtestesült Igének, hogy „fiam”? – Ezt egy angyal sem mondhatja, de a Szűzanya igen! – És ez az ő kezében és szívében elmondhatatlanul nagyhatalom, amit azok javára fordít, akik ismerik őt, szeretik őt, tisztelik őt és példaadó életét követik. Ezt bizonyítja az a sok ima meghallgatás, annak a sok kérésnek a teljesülése, amit a Szűzanya által intéztek az idők folyamán a mindenség Urához, Teremtőjéhez.

A katolikus Egyházat néha megvádolják azzal, hogy elkeni az egész kereszténységet. Főleg a Mária-tisztelettel érzelmes, megfoghatatlan mozzanatot visz a vallásosságba, ami egy modern emberhez nem illik. Aki azonban igazán elkezdi megismerni a Szűzanyát, és kezdi valóban tisztelni, az megtapasztalja, hogy a Szűzanya anyasága meg királynői méltósága nagyon komoly dolog.

A Szűzanya az igazságban partner, ha meg tesszük azt, amit Szent Fia mond. Ha ahhoz hívjuk őt segítségül, hogy segítsen nekünk, mindegyikünknek a saját élet-állapotunkban megtanulni jónak lenni, megtanulni uralkodni a ránk bízott dolgokon, megtanulni méltónak lenni hozzá és általa az ő Fiához – akkor a Szűzanya partner! Akkor elkezd tanítgatni. Szeretettel, finoman, de nagyon határozottan és igazán.

Azt hiszem mindenek ellőtt arra szeretne megtanítani, hogy öntudatos hívő keresztény életet éljünk, tehát hitéletünkben használjuk az értelmünket is, és ugyanakkor óvakodjunk a kétéltűségtől, a kettős életviteltől.  Ami abban mutatkozik meg, hogy a templomban, vallásos környezetben keresztények vagyunk, de a hétköznapi életünk, a mindennapjaink egész mást mutatnak, mintha egészen más emberek lennénk a munkánkban, a szórakozásunkban, mint a templomban, annak környezetében. Mária épp abban példaképünk, hogy mennyire egységben volt az élete. Életének eseményei, annak történései összhangban voltak Isten iránti szeretetével. Miközben a hit zarándok útját járta egész élete készséges Istenre figyelés volt. Már amikor méhében foganta az Ő Fiát a Szentlélektől csak a hit erejéből mondhatott igent, és boldogan mondhatta „íme az Úr szolgáló leánya”. Többször is megízlelte a földi élet bizonytalanságát, a kiszolgáltatottságot. Veszélyben volt a Józseffel kötendő házassága, Jeruzsálemben nem fogadják be őket, majd Egyiptomba kell menekülniük Heródes gyilkos haragja elől. Amikor Jézus elkezdte nyilvános tevékenységét biztosan aggódva figyeli a sok rosszindulatú visszautasítást. Majd szomorúan kísérte el keresztútján, és fájdalmas anyaként ott állt a kereszt tövében.

Nincs az életnek olyan mozzanata, amit ne ízlelt volna meg, de ő minden körülmény között az Úr szolgáló leánya maradt.

Ma Mária a világ királynőjeként áll tiszteletünk középpontjában. Viszont nem elég kizárólag csodálni őt, hanem tanulnunk kell az ő magatartásából. A Mária kegyhelyek, mint a mi Csíksomlyónk, vagy a jelenések Fatimában, Lourdesban vagy éppen Medzsugorjében azt mutatják, hogy a Szűzanya a mai élet körülményeit is szívén viseli, közben jár értünk, és azt akarja, hogy a modern élet kihívásai közepette is keresztények maradjunk.

Arra buzdít, hogy azt az életkörülményt szenteljük meg amelyben vagyunk, ott éljünk keresztény módon ahová a gondviselés állított. Jó lenne, ha élete és magatartása hatással lenne ránk. Ez a leginkább akkor valósulhat meg életünkben, ha tudatosan választunk ki egy-egy olyan erényt, amely jellemző a Szűzanyára, mint pl. az engedelmessége, a figyelmes szeretete, Isten üzenetére való oda figyelése: „szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk”, vagy ehhez hasonlókat és igyekezzünk ezeket gyakorolni, hogy egységben legyen a hétköznapi tevékenységünk és a vallásos életünk, és akkor biztosan meg fogjuk tapasztalni Mária közbenjáró imáját és segítségét.

Testvéreim: Fogadja el tőlünk a Szűzanya ezt a mai szentmisét. Szeretetünk, hitünk meg a tiszteletünk jeleként. Annak jeleként, hogy mi elismerjük őt, meghajlunk előtte és bízunk abban, hogy az ő anyai és királynői hatalma segít nekünk.

Ámen.

Nincsenek megjegyzések: