A példabeszédben szereplő előkelő ember Jézust személyesíti meg. A szolgák, akikre uruk értéket bízott, Jézus tanítványai: feladatuk az, hogy az evangélium kincsét ne csak őrizzék, hanem terjesszék is a világon.
A példabeszéd kulcsmondata és mondanivalója abban a rejtélyes kijelentésben fogalmazódik meg, hogy mindannak, akinek van, még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. A szövegösszefüggés világossá teszi e talányos mondat értelmét. Az értékek kamatoztatásával nem törődő szolga nem más, mint a lanyha tanítvány, akinek nincs lelkesedése és szorgalma az örömhír terjesztésére. S minthogy nincs birtokában a jó tanúságtevő ismérveinek, Isten azt is elveszi tőle, amije van, azaz megvonja és másnak adja tanúságtevői megbízatását.
Tehát a talentumok nem érnek semmit, ha nem kamatoztatjuk azokat. Krisztus mindenkinek képessége szerint adja talentumát. Nem tudom, te hányat kaptál, de mindenképpen eleget, hogy Krisztus téged megdicsérjen, „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe." (Mt 25,23) Ne panaszkodj, ha kevés a talentumod. Nemcsak azért, mert a képességet gyakorlat által növelni lehet, hanem azért is, mert a sok talentum esetén megvan a pazarlásnak a veszélye. Ha a hangyáknak szárnya nő, vesztükre történik. Nem találnak már vissza fészkükhöz. A sok talentum, romlásukat okozza.
Viszont annak, aki talentumait kamatoztatni akarja, tudnia kell, hogy az igen sokba fog kerülni neki. Talán mindenét el kell veszítenie, hogy azután mindent megnyerjen. De ennek tudata nem kell, hogy elriasszon, hiszen mindennap csak egynapi járást kell előrehaladni az úton, nem egyszerre kell végigjárni az egészet.
E tanítás számunkra is megfontolandó, mert a szolgák, akikre uruk a talentumokat bízta, mi vagyunk. Tegyünk meg mindent, hogy ne jussunk a haszontalan szolga sorsára. Kérjük Istent, segítsen, hogy derék szolgaként tudjuk kamatoztatni az evangélium kincsét önmagunk és embertársaink javára.
A példabeszéd kulcsmondata és mondanivalója abban a rejtélyes kijelentésben fogalmazódik meg, hogy mindannak, akinek van, még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. A szövegösszefüggés világossá teszi e talányos mondat értelmét. Az értékek kamatoztatásával nem törődő szolga nem más, mint a lanyha tanítvány, akinek nincs lelkesedése és szorgalma az örömhír terjesztésére. S minthogy nincs birtokában a jó tanúságtevő ismérveinek, Isten azt is elveszi tőle, amije van, azaz megvonja és másnak adja tanúságtevői megbízatását.
Tehát a talentumok nem érnek semmit, ha nem kamatoztatjuk azokat. Krisztus mindenkinek képessége szerint adja talentumát. Nem tudom, te hányat kaptál, de mindenképpen eleget, hogy Krisztus téged megdicsérjen, „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe." (Mt 25,23) Ne panaszkodj, ha kevés a talentumod. Nemcsak azért, mert a képességet gyakorlat által növelni lehet, hanem azért is, mert a sok talentum esetén megvan a pazarlásnak a veszélye. Ha a hangyáknak szárnya nő, vesztükre történik. Nem találnak már vissza fészkükhöz. A sok talentum, romlásukat okozza.
Viszont annak, aki talentumait kamatoztatni akarja, tudnia kell, hogy az igen sokba fog kerülni neki. Talán mindenét el kell veszítenie, hogy azután mindent megnyerjen. De ennek tudata nem kell, hogy elriasszon, hiszen mindennap csak egynapi járást kell előrehaladni az úton, nem egyszerre kell végigjárni az egészet.
E tanítás számunkra is megfontolandó, mert a szolgák, akikre uruk a talentumokat bízta, mi vagyunk. Tegyünk meg mindent, hogy ne jussunk a haszontalan szolga sorsára. Kérjük Istent, segítsen, hogy derék szolgaként tudjuk kamatoztatni az evangélium kincsét önmagunk és embertársaink javára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése