„Hagyjátok a kisgyerekeket, ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.” Mt 19,13-15
A gyermeki ártatlanság képe áll előttünk, hisz a kisgyermek szíve mindent elhisz. Micsoda felelősség, hogy a legkisebb kortól kezdve igazi, élő hitet csepegtethetünk kicsi szívébe. Hadd menjenek Jézushoz! Persze, akkor nekünk is illene velük mennünk. Hogy nézne az ki, hogy őket engedjük, talán küldjük is, de mi állunk, mint a cövek. Vajon nem akadályozzuk őket azzal, ha mi nem megyünk?
Ezek a szülők fontosnak tartották, hogy Jézus áldása kísérje gyermekeik életét.
A rövid evangéliumi szakaszban Jézus a kisgyermekeket példaként állítja oda a felnőttek elé.
A kicsi tudja, hogy kicsi. Átéli rászorultságát, teljesen megbízik szüleiben, minden hátsógondolat nélkül, nyíltan és őszintén fordul kéréseivel szüleihez, akiktől meghallgatást vár.
Pontosan ez a gyermekekre jellemző lelkület hiányzott az akkori vallásos élet vezetőiből, politikai élet nagyjaiból és hiányzik ma is sokakból, sokunkból.
Vajon úgy fogadjuk-e Isten ajándékait, mint a kisgyermek? Merünk-e, akarunk-e és tudunk-e kicsik maradni a saját szemünkben? Minél nagyobb valaki, minél tehetségesebb, elismertebb, magasabb pozícióban van, annál nehezebb kicsinek maradnia. Azonban csak úgy lesz áldás az életén, ha kicsi marad. Isten a legkisebbeket is fel tudja használni eszközéül.
A kisgyermek bizalma, tisztasága, egyszerűsége egész életünknek jellemzőjévé kellene válnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése