Nagyboldogasszony ünnepének margójára, avagy Zarándoklat Szűz Mária utolsó lakhelyére: Efezusba

Isten különleges kegyelméből 2008. október 17 és 20 között járhattam azon a helyen, abban a házban, ahol a Boldogságos Szűzanya élete utolsó éveit élte a hagyomány szerint: a törökországi Efezusban.

A Kis-Ázsiában, az Égei-tenger keleti partján, a Kusadasi mellett fekvő Efezus az ókor egyik legjelentősebb világvárosa volt, az itteni Artemis-templom a világ hét csodája közé tartozott, de ennek ma már csak egy oszlopa látható.

A jó állapotban lévő romváros ma Törökország legfontosabb régészeti nevezetessége a Celsus könyvtár és egyéb régészeti leletek mellett, azért is, mert itt hirdette sokáig az evangéliumot Szent Pál apostol és Szent János evangélista, aki itt fejezte be földi pályafutását.

A 4. században Efezus kikötőnegyedében épült a világ első Mária-temploma, amely a 7. századig állt. Ennek közelébe építették a hatalmas nagy templomot Szent János sírja fölé is. Ma mindkettőnek csak a romjai láthatók.

A Szűzanya tiszteletére szentelt templomban tartották a harmadik egyetemes zsinatot 431-ben, ahol hitigazságként mondták ki, hogy Mária a megtestesült Igét szülte világra, ezért a Theotokosz, az Istenszülő, azaz Istenanya név illeti meg őt.

Efezus meglátogatása után Selcuk közelében, a magas dombok közé felkúszó szerpentinek végén azt a házat tekintettük meg, és annak árnyékában mutattunk be szentmisét a helybéli kapucinus ferencesekkel, ahol a Szűzanya élete utolsó éveit töltötte.

Ismerős a Bibliából, hogy Jézus a kereszten János apostol gondjaira bízta a Szűzanyát, amikor így szólt: Asszony, nézd, a fiad! – Aztán a tanítványhoz fordult: Nézd, az anyád! Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány (Jn 19,26). Ez az utolsó híradás a Szűzanya sorsáról. További élete rejtve maradt a világ kíváncsi szeme elől.

Azonban a régi hagyomány szerint az első jeruzsálemi keresztényüldözéskor Krisztus követőinek menekülniük kellett a Szentföldről. János apostol a kisázsiai Efezus közelében egy rejtett keresztény kolóniára menekítette Máriát, ahová elkísérték legközelebbi rokonai és a szent asszonyok közül többen. Itt élte csendben, imába merülten életének utolsó éveit. E szent helynek ma is a csend és az egyszerűség a jellemzője.

Mária lakhelyét nagy tisztelet övezi a keresztények és a muzulmánok körében egyaránt, bár a történészek és a teológusok még nem mondták ki a végső szót arra vonatkozóan, hogy a Szűzanya itt vagy a jeruzsálemi Sion-hegyen fejezte be földi életét.

Százhuszonöt évvel ezelőtt egy vesztfáliai apáca, Emmerich Szent Katalin látomása nyomán kezdték meg feltárásaikat a régészek e helyen, és valóban ókori alapokra bukkantak.

Szent Katalin látomásaiban ezt olvashatjuk: Az Istenanya nem magában Efezusban lakott, hanem olyan vidéken, ahol több ismerős keresztény nő már korábban megtelepedett. Lakása Jeruzsálemből jövet mintegy 3 és félórányi járásra, az Efezus előtt balra fekvő hegyen volt.

Mária házát, az egyszerűségében nagyszerű zarándokhelyet meglátogatta VI. Pál pápa, II. János Pál pápa és az emeritus szentatya, Benedek pápa is.