A következő kis történet igen csak elgondolkoztatott. Egy kínai professzor meglátogatta berlini kollégáját. Amint megérkezett a pályaudvarra, barátja már türelmetlenül várta. – „Igyekezz” – mondta neki, „azonnal indul a busz. Ha ezt lekéssük, akkor majd csak tíz perc múlva indul a következő.” A kínai professzor nagy nyugalommal azt kérdezte: - „És mit csinálunk a tíz perccel, ha hamarabb érkezünk oda?”
Rohanó világunkban egyre kevesebb az idő. Mindenhova sietve megyünk. Ha kocsival vagyunk és előttünk a lámpa „narancssárgára” vált, még hamar áthajtunk rajta, nehogy egy percet is „elveszítsünk”. Ha autóúton megyünk és előzni akarunk, sokszor veszélyes helyzetekbe is belemegyünk, mert sietünk. Határidőnaplónk egyre telítettebb. Egyszerre több dolgot is teszünk, hogy végére érjünk. Hogy milyen minőséggel, az más kérdés... Sokan munkaszünetük idejét is azzal töltik, hogy közben mindenféle fontosnak vélt dolgot elintézzenek. Olyanok is vannak, nem kevesen, akik a skypon való beszélgetés közben valakivel épp e-maileznek, másik kezükben pedig a maroktelefonon épp egy hívást fogadnak... Végül nem kevés azok száma, akik még a szabadság ideje alatt is ide-oda rohannak, hogy minél több „élményben” legyen részük...
Pedig nem a fontos, hogy sokat tegyünk, hanem az, hogy amit teszünk, azt alaposan és jól tegyük. Nem az a fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, hanem az, hogy hatásosan. Munkánknak csak akkor van értelme, ha pontosan és szépen, nem pedig kapkodva tesszük. „Ne légy szeles. (...) Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” – írja József Attila költőnk.
Ezért fontos a munka, a tevékenység közben a szünet. Ha ugyanis csak dolgozunk, akkor megfárad a testünk és a lelkünk. Pihenés, kikapcsolódás alatt viszont mindkettő feltankolhat. Utána jobban és hatásosabban tudjuk végezni munkánkat.
Milyen legyen a hatékony szünet, a pihentető kikapcsolódás?
Mindenkinek más és más.
Egy banktisztviselő mesélte nekem, hogy időközben leszokott a kantinban való evésről, mert ebéd közben is állandóan a részvények állását kellett hallania társaitól. Mit csinál ehelyett? Ebédidő alatt elmegy, beül egy közeli templomba és élvezi a csendet. Neki ez a hatékony szünet.
Egy másik a parkba megy sétálni, hogy „kijárja” magából azt, ami nyomasztja.
Egyeseknek a felüdüléshez arra van szükségük, hogy találkozzanak másokkal, mások pedig inkább magukban akarnak maradni...
A csend, a nyugalom, a munka megszakítása gyógyít. Engedi, hogy fellélegezzek, segít abban, hogy az új követelményeknek jobban eleget tegyek. Kinyítom az ablakot, hogy friss levegőt eresszek be, és a terheket lerakom.
És néha, talán anélkül, hogy keresném, még az is sikerül, hogy elengedjem magam és Isten tenyerébe hullok. Ilyenkor magamhoz találok, új erőre kapok, és az előttem álló munkát sokkal könnyebben végezhetem el.
Miért írom ezeket?
Mert előttünk áll a szabadság és a vakáció, a „nagy szünet” időszaka. Gyermekeink már türelmetlenül számolják a napokat, hogy a szünidőt végre elkezdhessék. Vajon mi vár ránk? Vajon ki tudom-e magam istenigazából pihenni? Vajon lesz-e annyi időm, hogy önmagamhoz visszataláljak?
Isten adja, hogy így legyen!
Mindannyiótoknak egy nagyon szép vakációt, szünidőt és szabadságot kívánok! És Ő, akinek mindenütt gondja van ránk, Aki fölöttünk őrködik, Akit a jó és a „rossz” időt adja, kísérjen el Titeket mindenhova, áldjon illetve őrizzen meg Titeket, és hozzon vissza épségben és egészségben!
Ezt kívánja lelkipásztori és baráti szeretettel
Rohanó világunkban egyre kevesebb az idő. Mindenhova sietve megyünk. Ha kocsival vagyunk és előttünk a lámpa „narancssárgára” vált, még hamar áthajtunk rajta, nehogy egy percet is „elveszítsünk”. Ha autóúton megyünk és előzni akarunk, sokszor veszélyes helyzetekbe is belemegyünk, mert sietünk. Határidőnaplónk egyre telítettebb. Egyszerre több dolgot is teszünk, hogy végére érjünk. Hogy milyen minőséggel, az más kérdés... Sokan munkaszünetük idejét is azzal töltik, hogy közben mindenféle fontosnak vélt dolgot elintézzenek. Olyanok is vannak, nem kevesen, akik a skypon való beszélgetés közben valakivel épp e-maileznek, másik kezükben pedig a maroktelefonon épp egy hívást fogadnak... Végül nem kevés azok száma, akik még a szabadság ideje alatt is ide-oda rohannak, hogy minél több „élményben” legyen részük...
Pedig nem a fontos, hogy sokat tegyünk, hanem az, hogy amit teszünk, azt alaposan és jól tegyük. Nem az a fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, hanem az, hogy hatásosan. Munkánknak csak akkor van értelme, ha pontosan és szépen, nem pedig kapkodva tesszük. „Ne légy szeles. (...) Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” – írja József Attila költőnk.
Ezért fontos a munka, a tevékenység közben a szünet. Ha ugyanis csak dolgozunk, akkor megfárad a testünk és a lelkünk. Pihenés, kikapcsolódás alatt viszont mindkettő feltankolhat. Utána jobban és hatásosabban tudjuk végezni munkánkat.
Milyen legyen a hatékony szünet, a pihentető kikapcsolódás?
Mindenkinek más és más.
Egy banktisztviselő mesélte nekem, hogy időközben leszokott a kantinban való evésről, mert ebéd közben is állandóan a részvények állását kellett hallania társaitól. Mit csinál ehelyett? Ebédidő alatt elmegy, beül egy közeli templomba és élvezi a csendet. Neki ez a hatékony szünet.
Egy másik a parkba megy sétálni, hogy „kijárja” magából azt, ami nyomasztja.
Egyeseknek a felüdüléshez arra van szükségük, hogy találkozzanak másokkal, mások pedig inkább magukban akarnak maradni...
A csend, a nyugalom, a munka megszakítása gyógyít. Engedi, hogy fellélegezzek, segít abban, hogy az új követelményeknek jobban eleget tegyek. Kinyítom az ablakot, hogy friss levegőt eresszek be, és a terheket lerakom.
És néha, talán anélkül, hogy keresném, még az is sikerül, hogy elengedjem magam és Isten tenyerébe hullok. Ilyenkor magamhoz találok, új erőre kapok, és az előttem álló munkát sokkal könnyebben végezhetem el.
Miért írom ezeket?
Mert előttünk áll a szabadság és a vakáció, a „nagy szünet” időszaka. Gyermekeink már türelmetlenül számolják a napokat, hogy a szünidőt végre elkezdhessék. Vajon mi vár ránk? Vajon ki tudom-e magam istenigazából pihenni? Vajon lesz-e annyi időm, hogy önmagamhoz visszataláljak?
Isten adja, hogy így legyen!
Mindannyiótoknak egy nagyon szép vakációt, szünidőt és szabadságot kívánok! És Ő, akinek mindenütt gondja van ránk, Aki fölöttünk őrködik, Akit a jó és a „rossz” időt adja, kísérjen el Titeket mindenhova, áldjon illetve őrizzen meg Titeket, és hozzon vissza épségben és egészségben!
Ezt kívánja lelkipásztori és baráti szeretettel
Imre atya
Stuttgart, 2013-07-15.
Stuttgart, 2013-07-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése