Oldalak

kedd, június 25, 2013

Napi gondolatok szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz Ter 13,2.5-18; Mt 7,6.12-14

„A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!”

Ábrám felajánlotta a választás lehetőségét Lótnak, ő pedig a Jordán környéki gazdag és termékeny vidéket választotta, s oda vonult nyájaival. Emberi számítás szerint okosan cselekedett, Isten szemével nézve azonban nem. Számára nem volt más szempont, csak a földi gyarapodás, s ahová nagy megelégedéssel bevonult, onnan később mindenét odahagyva kellett menekülnie.
Ábrámnak ellenben a szegényesebb terület maradt, de rajta volt az Úr áldása. Amikor ő fölemelte szemét, nemcsak a vidéket látta, hanem lelki szemeivel az Úr ígéretének beteljesülését is, mert az ő tekintetét maga Isten vezette.

A mai Evangélium fényében kell elgondolkodnunk Lót és Ábrám magatartásán. Ha mindig a jobbat, kényelmesebbet, kecsegtetőbbet választjuk, nem a keskeny úton járunk és nem a szűk kapun megyünk be, hanem a tágas útra lépünk, mely a széles kapun át a romlásba vezet. Vigyáznunk kell arra, hogy ha ugyan kis dolgokban, de mindig ezek a földi szempontok vezetnek, Krisztus keresztjéből végül is puszta elmélet marad. S ha mindig magunknak akarjuk a legjobbat, másokat óhatatlanul megkárosítunk, háttérbe szorítunk. Nem kifejezett rossz szándékról, bűnről van itt szó, de bizonyos irányulásról, amely veszélyes lehet.

Mennyivel üdvösebb jó szívvel fogadni mindazt, ami osztályrészünkül jut! Hiszen nem ezek minősége dönti el sorsunkat, hanem a hozzájuk való viszonyulás. A szentek között nem egy akadt, aki gazdagságban élt, egyházi vagy világi méltóságot viselt, mégis az ezekkel járó pompára, kényelemre szent közömbösséggel tekintett, s még többen voltak olyanok, akik kifejezetten az utolsó helyeket keresték, családjukban, szerzetesi közösségükben, a társadalomban.

Amikor fölemeled a szemed, ne állj meg a külső látványnál, az emberi szempontoknál. Emeld följebb a tekinteted, és keresd azt, hogyan tehetnél az Úr kedvére. Ne félj attól, hogy élhetetlennek tartanak. Nem az a hivatásod, hogy élelmes légy, hanem hogy szentté válj. S ha Isten szempontjait elébe helyezed az emberi szempontoknak, biztos lehetsz benne, hogy az ő áldásának hordozója és továbbadója leszel.

fr. Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések: