A lelki élet útján járva elkerülhetetlen, hogy megtapasztaljuk a sötét éjszakát. Félelmetes ez az éjszaka, mert mindattól megfoszt bennünket, ami nappal biztonságot jelentett. Idegenné, magányossá és kiszolgáltatottá tesz az éjszaka, mert fel kell hagynunk evilági reményeinkkel, természetes optimizmusunkkal. Kísértésekkel teli ez az éjszaka, mert próbára teszi hitünket.
Mégis ez az éjszaka szolgálja leginkább növekedésünket. A nappal kapott kegyelmek megerősödésünkre, a sötét éjszaka pedig fejlődésünkre szolgál. Ilyenkor Isten cselekszik. Az ember ezt nem is bírná elviselni, ezért Isten álmot bocsát rá, mint Ádámra, amikor oldalából megteremtette Évát.
Mégis ez az éjszaka szolgálja leginkább növekedésünket. A nappal kapott kegyelmek megerősödésünkre, a sötét éjszaka pedig fejlődésünkre szolgál. Ilyenkor Isten cselekszik. Az ember ezt nem is bírná elviselni, ezért Isten álmot bocsát rá, mint Ádámra, amikor oldalából megteremtette Évát.
A növekedés és a gyümölcstermés nem az ember műve, hanem az Istené. Az embernek az a dolga, hogy gondoskodjék arról, hogy a mag jó földbe hulljon, a későbbiekben pedig a kisarjadt növényt öntözze, kapálja, gondozza. Így lesz a gyümölcs az ő szorgos munkájának eredménye, egyszersmind azonban annál mérhetetlenül több is: ajándék, meg nem szolgált jutalom.
Ilyen gyümölcs volt Ábrahámnak Izsák. Ábrám Ábrahámmá lévén végérvényesen jó fa lett, de a gyümölcs, melyet hitének jutalmaképp megkapott, több volt, mint amire legmerészebb álmaiban gondolhatott.
Ezért is mondja Jézus, hogy gyümölcseiről ismeritek fel a fát. A fáról még nem lehet biztosan következtetni a gyümölcsre: lehet, hogy szépen kihajtott, virágot és levelet hozott, mégsem fog teremni. S az is lehet, hogy olyan gyümölcsöt terem, amely minden várakozásunkat felülmúlja.
Amikor ilyen gyümölcsöt látunk, mindig biztosak lehetünk abban, hogy Isten működött. Ő, aki Izrael hitének és várakozásának gyümölcséül saját Fiát, Jézus Krisztust adta, aki pedig a kereszt fáján a megváltás gyümölcsét termette számunkra, és arra választott ki bennünket, hogy mi is gyümölcsöt teremjünk, s gyümölcsünk maradandó legyen. Ne féljünk hát átmenni a hit sötét éjszakáján, hogy akár alszunk, akár ébren vagyunk, Isten országa növekedjék bennünk, s a Krisztussal való dicsőséges élet édes és örök gyümölcsét teremjük.
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése