Szent Jusztínusz vértanú emléknapja
Jusztínusz a II. század elején pogány családból született a szamariai Szichemben (ma Nablus). A pogány bölcseleti iskolákban nem találta meg Istent. Megtérve sokat írt a vallás védelmében. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott. Társaival együtt vértanúságot szenvedett Rómában Marcus Aurelius idején, 165 körül.
Jusztínusz a II. század elején pogány családból született a szamariai Szichemben (ma Nablus). A pogány bölcseleti iskolákban nem találta meg Istent. Megtérve sokat írt a vallás védelmében. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott. Társaival együtt vértanúságot szenvedett Rómában Marcus Aurelius idején, 165 körül.
A Szent Jusztínusz és társai vértanúságáról készült aktákból
Állhatatosak voltak a keresztények igaz tanításában
A szenteket — elfogatásuk után — Rómába hurcolták Rusztikusz prefektus elé. Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus így szólt Jusztínuszhoz: „Mindenekelőtt tégy hitet az istenekre, és kövesd a császári parancsokat.” Jusztínusz felelt: „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak.”
Erre Rusztikusz megkérdezte: „Miféle tanokat vallasz?” Jusztínusz így felelt: „Bár iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”
Rusztikusz prefektus kérdezte: „Helyesnek ítéled azokat a tanokat, te szerencsétlen?” Jusztínusz felelt: „Igen, sőt, igaz dogmaként fogadom el azokat.”
Rusztikusz prefektus: „Mi ez a dogma?” Jusztínusz felelt: „Az, hogy a keresztények Istenét tiszteljük, akit egyedül vallunk Teremtőnek az idők kezdetétől, és az egész teremtett látható és láthatatlan világ Alkotójának, és tiszteljük Jézus Krisztust, az Isten Fiát, akit a próféták előre megjövendöltek, mint az emberiség javára eljövendő üdvösség Hírnökét és mint a kiválasztott tanítványok Mesterét. És én, mivelhogy csak ember vagyok — úgy vélem —, csupán parányit mondhatok annak végtelen istenségéről, akit az imént Isten Fiának mondtam, jóllehet ismerem a róla szóló prófétai jövendölések bizonyító erejét. Tudom ugyanis, hogy az égből kapták ihletést a próféták, és így jövendölték meg az emberek közé való eljövetelét.”
Rusztikusz megkérdezte: „Tehát keresztény vagy te?” Jusztínusz felelt: „Úgy van. Keresztény vagyok.”
A prefektus Jusztínuszhoz: „Hallom, hogy tudósnak tartanak, és te is úgy gondolod, hogy ismered ezeket az igaz tanokat; ha most megkorbácsoltatás után fejedet veszik: vallod-e meggyőződéssel, hogy a mennybe szállsz?” Jusztínusz felelt: „Remélem, hogy az ő honában lakom majd, ha mindezeket elszenvedtem; tudom ugyanis, hogy mindazok, akik helyesen éltek, megkapják az isteni kegyelmet egészen a világ végezetéig.”
Rusztikusz prefektus kérdése: „Tehát azt hiszed, hogy majd a mennybe szállsz, és ott majd elnyered a neked szánt jutalmat?” Jusztínusz felelt: „Nemcsak hiszem, de határozottan tudom, és biztosra is veszem.”
Rusztikusz prefektus válasza: „De térjünk csak vissza a kitűzött tárgyhoz, amely most szükséges és sürgős. Most tehát mindnyájan, akik csak itt vagytok, egyetértve áldozzatok az isteneknek!” Jusztínusz így felelt: „Egyetlen egy helyesen gondolkodó jámbor ember sem vetemedik istentelenségre.”
Rusztikusz prefektus válasza: „Ha nem teljesítitek ezt a parancsot, akkor kegyetlenül megkínoztatlak benneteket.” Jusztínusz így felelt: „Epedve várjuk, hogy Urunkért, Jézus Krisztusért kínzásokat szenvedve üdvözüljünk. Ez ad majd nekünk üdvösséget és megnyugvást a mi Urunk és Üdvözítőnk sokkal félelmetesebb és egyetemes ítélőszéke előtt.”
Ugyanígy nyilatkozott a többi vértanú is: „Tedd, amit akarsz; mert mi keresztények vagyunk, és a bálványoknak nem áldozunk.”
Rusztikusz prefektus kihirdette az ítéletet: „Akik az isteneknek áldozni és a császár parancsának engedelmeskedni nem akarnak, azokat megkorbácsolásuk után vezessék el, hogy a törvény előírása szerint halállal bűnhődjenek.” E szent vértanúk Istent dicsőítve kimentek a kivégzés szokott helyére, és ott Üdvözítőnket megvallva lefejezték őket, és így szenvedték el a vértanúhalált.
Forrás: Zsolozsma.hu
A szenteket — elfogatásuk után — Rómába hurcolták Rusztikusz prefektus elé. Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus így szólt Jusztínuszhoz: „Mindenekelőtt tégy hitet az istenekre, és kövesd a császári parancsokat.” Jusztínusz felelt: „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak.”
Erre Rusztikusz megkérdezte: „Miféle tanokat vallasz?” Jusztínusz így felelt: „Bár iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”
Rusztikusz prefektus kérdezte: „Helyesnek ítéled azokat a tanokat, te szerencsétlen?” Jusztínusz felelt: „Igen, sőt, igaz dogmaként fogadom el azokat.”
Rusztikusz prefektus: „Mi ez a dogma?” Jusztínusz felelt: „Az, hogy a keresztények Istenét tiszteljük, akit egyedül vallunk Teremtőnek az idők kezdetétől, és az egész teremtett látható és láthatatlan világ Alkotójának, és tiszteljük Jézus Krisztust, az Isten Fiát, akit a próféták előre megjövendöltek, mint az emberiség javára eljövendő üdvösség Hírnökét és mint a kiválasztott tanítványok Mesterét. És én, mivelhogy csak ember vagyok — úgy vélem —, csupán parányit mondhatok annak végtelen istenségéről, akit az imént Isten Fiának mondtam, jóllehet ismerem a róla szóló prófétai jövendölések bizonyító erejét. Tudom ugyanis, hogy az égből kapták ihletést a próféták, és így jövendölték meg az emberek közé való eljövetelét.”
Rusztikusz megkérdezte: „Tehát keresztény vagy te?” Jusztínusz felelt: „Úgy van. Keresztény vagyok.”
A prefektus Jusztínuszhoz: „Hallom, hogy tudósnak tartanak, és te is úgy gondolod, hogy ismered ezeket az igaz tanokat; ha most megkorbácsoltatás után fejedet veszik: vallod-e meggyőződéssel, hogy a mennybe szállsz?” Jusztínusz felelt: „Remélem, hogy az ő honában lakom majd, ha mindezeket elszenvedtem; tudom ugyanis, hogy mindazok, akik helyesen éltek, megkapják az isteni kegyelmet egészen a világ végezetéig.”
Rusztikusz prefektus kérdése: „Tehát azt hiszed, hogy majd a mennybe szállsz, és ott majd elnyered a neked szánt jutalmat?” Jusztínusz felelt: „Nemcsak hiszem, de határozottan tudom, és biztosra is veszem.”
Rusztikusz prefektus válasza: „De térjünk csak vissza a kitűzött tárgyhoz, amely most szükséges és sürgős. Most tehát mindnyájan, akik csak itt vagytok, egyetértve áldozzatok az isteneknek!” Jusztínusz így felelt: „Egyetlen egy helyesen gondolkodó jámbor ember sem vetemedik istentelenségre.”
Rusztikusz prefektus válasza: „Ha nem teljesítitek ezt a parancsot, akkor kegyetlenül megkínoztatlak benneteket.” Jusztínusz így felelt: „Epedve várjuk, hogy Urunkért, Jézus Krisztusért kínzásokat szenvedve üdvözüljünk. Ez ad majd nekünk üdvösséget és megnyugvást a mi Urunk és Üdvözítőnk sokkal félelmetesebb és egyetemes ítélőszéke előtt.”
Ugyanígy nyilatkozott a többi vértanú is: „Tedd, amit akarsz; mert mi keresztények vagyunk, és a bálványoknak nem áldozunk.”
Rusztikusz prefektus kihirdette az ítéletet: „Akik az isteneknek áldozni és a császár parancsának engedelmeskedni nem akarnak, azokat megkorbácsolásuk után vezessék el, hogy a törvény előírása szerint halállal bűnhődjenek.” E szent vértanúk Istent dicsőítve kimentek a kivégzés szokott helyére, és ott Üdvözítőnket megvallva lefejezték őket, és így szenvedték el a vértanúhalált.
Forrás: Zsolozsma.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése