Ez
egy eléggé félreértett, sőt megfélemlítő kifejezés, és talán ki lehetne fejezni
máshogy is érthetőbben, de bizonyára nem ilyen röviden. Természetesen Krisztus
az egyetlen Megváltó, és csak az Ő szenvedései vehetik el a világ bűnét. De
attól még van „megváltó értéke” (ha hajlandóak vagyunk egy kicsit lazább
teológiát alkalmazni) annak, hogy felajánljuk saját szenvedéseinket egységben
az Úr szenvedéseivel.
Sok
lelket nem lehet megérinteni, megtéríteni szóval vagy példával, gyakran azért,
mert az Evangéliummal ellenkező utat választottak vagy mert más, nem általuk
készített akadállyal állnak szemben. Az Úr őket is szeretné megmenteni. Egyedül
a kegyelem rejtett dinamizmusával lehet őket belülről megérinteni, amely
Krisztus Testén belüli lelki kapcsolatokon keresztül történik. Ezért egy lélek
hatással lehet a másikra és jóra befolyásolhatja a másik lelket a Szentlélek
erején keresztül. Úgy tűnik, hogy Isten azt várja, hogy imádkozzunk és
vállaljunk áldozatokat a testvéreink üdvösségéért, és akkor is vár erre mielőtt
beleavatkozna a másik életébe. Ez azért van, mert Isten meg szeretne tanítani
bennünket szeretni úgy, ahogy Ő szeret: áldozatosan. „… lelki áldozatokkal
áldozzatok…” (1Pét 2:5) ,,…ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid
13:16)
Szeretni
annyi, mint adni, felajánlani magunkat a másikért. Második János Pál pápa azt
mondta, hogy önmagunkat odaajándékozva fedezzük csak fel magunkat és életünk
igazi értelmét. A közbenjárás így a szeretet egyik kötelessége, egy felajánlás
mások javára, különösen az üdvösségükért.
A
fájdalom felajánlásának misztériuma, mint szerető közbenjárás egyszerűen, de
erősen van kifejezve Michael O’Brien „Egy kő kiáltása” című könyvében: „Jól
szerette a lány a fiút, felajánlotta fájdalmát Jézusnak, aki azt saját
fájdalmához csatolta és zuhatagként kiöntötte Tchibi fájdalmára, hogy ne fájjon
neki tovább olyan nagyon… Hamarosan már csak egy kicsit fájt és idővel elmúlt a
fájdalom. Akkor ő is szeretett, és a csermelyek patakokká váltak, a patakok
folyókká és a folyók tavakká, amelyek nagy folyókba ömlöttek, és akkor az egész
világon minden mozgó víz, minden tiszta víz, a tengerbe folyt, amely a
Szeretet. Igen.”
Egy
másik szerző azt mondta, hogy Krisztus nem az emberiségért ajánlotta fel
Magát az Atyának, hanem az emberiséggel együtt. Az Úr nem ment meg
minket a saját közreműködésünk nélkül. Tudunk változtatni. Ezért mondhatta
Szent Pál: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben
kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak
javára.” (Kol 1:24) Hogy hiányolhatná valami Krisztus szenvedését?
Krisztus a Fej, de az Egyház a teste. Krisztus tagjai vagyunk. Ha nem ajánljuk
fel magunkat Istennek vele együtt, s nem visszük a keresztünket Vele, akkor
valami hiányzik, arra pedig ott van az elszáradt szőlővessző. Semmi sem
csökkenti a hatóerejét és tökéletességét Krisztus áldozatának; ami hiányzik az
az üdvösségre jutottak teljes létszáma vagy a megváltás gyümölcseinek személyes
alkalmazása. Minél több tag csatlakozik az Atyának való önfeláldozásba, annál
jobban gyógyul, tisztul és szentelődik meg az Egyház, és annál több tagja
üdvözül. Szent Pál azt mondja, hogy szenvedései az Egyházért történtek, így
egyértelműen hitte, hogy van valós haszna az Egyház tagjai számára annak, hogy
felajánlja szenvedéseit együtt Jézus szenvedésével. A szeretet ereje
olyan módon kapcsol össze bennünket, amelyet alig tudunk elképzelni.
Dosztojevszkij
írta a következőt: ,,Minden nap és amikor csak teheted, ismételd magadban:
,,Uram, kegyelmezz mindazoknak, akik ma eléd járulnak.” Mert minden órában és
minden pillanatban ezrek hagyják el földi életüket és lelkük Isten elé járul –
sokan közülük elhagyatottan, bárki számára ismeretlenül, szomorúságban és
keserűségben hagyják el a földet, s senki nem fogja gyászolni őket vagy akár
tudni, hogy éltek-e vagy sem. És így, talán a világ másik végéről, a te örök
nyugodalmáért mondott imáid felszállnak az Úrhoz, bár egyáltalán nem ismerted
azt a lelket, s ő sem téged. Mennyire megindító az egy lélek számára, aki
félelmében járul az Úr elé, amikor érzi, hogy még van egy emberi lény a földön,
aki szereti. És Isten is mindkét félre több irgalommal fog tekinteni, mert ha
te így sajnáltad azt a lelket, mennyivel jobban fogja Ő, aki végtelenül
irgalmasabb és szeretettel telibb, mint te. És Isten megbocsájt neki miattad.”
A
szenvedés az életben elkerülhetetlen. Ahol szeretetre van szükség, áldozatokra
is szükség van. Segíthetünk másokat megnyílni Isten kegyelmére és megváltást
találni, ha imáinkat, munkáinkat és szenvedéseinket az Úréhoz csatlakoztatjuk,
a szeretet rejtetett módjai által a Lélekben. Ha csak egy lélek találja meg
útját Isten felé áldozatodon keresztül, akkor több mint megérte.
A forrás helye itt érhető el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése