Oldalak

szerda, június 12, 2013

Megváltó szenvedés



Ez egy eléggé félreértett, sőt megfélemlítő kifejezés, és talán ki lehetne fejezni máshogy is érthetőbben, de bizonyára nem ilyen röviden. Természetesen Krisztus az egyetlen Megváltó, és csak az Ő szenvedései vehetik el a világ bűnét. De attól még van „megváltó értéke” (ha hajlandóak vagyunk egy kicsit lazább teológiát alkalmazni) annak, hogy felajánljuk saját szenvedéseinket egységben az Úr szenvedéseivel.

Sok lelket nem lehet megérinteni, megtéríteni szóval vagy példával, gyakran azért, mert az Evangéliummal ellenkező utat választottak vagy mert más, nem általuk készített akadállyal állnak szemben. Az Úr őket is szeretné megmenteni. Egyedül a kegyelem rejtett dinamizmusával lehet őket belülről megérinteni, amely Krisztus Testén belüli lelki kapcsolatokon keresztül történik. Ezért egy lélek hatással lehet a másikra és jóra befolyásolhatja a másik lelket a Szentlélek erején keresztül. Úgy tűnik, hogy Isten azt várja, hogy imádkozzunk és vállaljunk áldozatokat a testvéreink üdvösségéért, és akkor is vár erre mielőtt beleavatkozna a másik életébe. Ez azért van, mert Isten meg szeretne tanítani bennünket szeretni úgy, ahogy Ő szeret: áldozatosan. „… lelki áldozatokkal áldozzatok…” (1Pét 2:5) ,,…ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsid 13:16) 

Szeretni annyi, mint adni, felajánlani magunkat a másikért. Második János Pál pápa azt mondta, hogy önmagunkat odaajándékozva fedezzük csak fel magunkat és életünk igazi értelmét. A közbenjárás így a szeretet egyik kötelessége, egy felajánlás mások javára, különösen az üdvösségükért.
A fájdalom felajánlásának misztériuma, mint szerető közbenjárás egyszerűen, de erősen van kifejezve Michael O’Brien „Egy kő kiáltása” című könyvében: „Jól szerette a lány a fiút, felajánlotta fájdalmát Jézusnak, aki azt saját fájdalmához csatolta és zuhatagként kiöntötte Tchibi fájdalmára, hogy ne fájjon neki tovább olyan nagyon… Hamarosan már csak egy kicsit fájt és idővel elmúlt a fájdalom. Akkor ő is szeretett, és a csermelyek patakokká váltak, a patakok folyókká és a folyók tavakká, amelyek nagy folyókba ömlöttek, és akkor az egész világon minden mozgó víz, minden tiszta víz, a tengerbe folyt, amely a Szeretet. Igen.”

Egy másik szerző azt mondta, hogy Krisztus nem az emberiségért ajánlotta fel Magát az Atyának, hanem az emberiséggel együtt. Az Úr nem ment meg minket a saját közreműködésünk nélkül. Tudunk változtatni. Ezért mondhatta Szent Pál: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol 1:24) Hogy hiányolhatná valami Krisztus szenvedését? Krisztus a Fej, de az Egyház a teste. Krisztus tagjai vagyunk. Ha nem ajánljuk fel magunkat Istennek vele együtt, s nem visszük a keresztünket Vele, akkor valami hiányzik, arra pedig ott van az elszáradt szőlővessző. Semmi sem csökkenti a hatóerejét és tökéletességét Krisztus áldozatának; ami hiányzik az az üdvösségre jutottak teljes létszáma vagy a megváltás gyümölcseinek személyes alkalmazása. Minél több tag csatlakozik az Atyának való önfeláldozásba, annál jobban gyógyul, tisztul és szentelődik meg az Egyház, és annál több tagja üdvözül. Szent Pál azt mondja, hogy szenvedései az Egyházért történtek, így egyértelműen hitte, hogy van valós haszna az Egyház tagjai számára annak, hogy felajánlja szenvedéseit együtt Jézus szenvedésével.  A szeretet ereje olyan módon kapcsol össze bennünket, amelyet alig tudunk elképzelni.

Dosztojevszkij írta a következőt: ,,Minden nap és amikor csak teheted, ismételd magadban: ,,Uram, kegyelmezz mindazoknak, akik ma eléd járulnak.” Mert minden órában és minden pillanatban ezrek hagyják el földi életüket és lelkük Isten elé járul – sokan közülük elhagyatottan, bárki számára ismeretlenül, szomorúságban és keserűségben hagyják el a földet, s senki nem fogja gyászolni őket vagy akár tudni, hogy éltek-e vagy sem. És így, talán a világ másik végéről, a te örök nyugodalmáért mondott imáid felszállnak az Úrhoz, bár egyáltalán nem ismerted azt a lelket, s ő sem téged. Mennyire megindító az egy lélek számára, aki félelmében járul az Úr elé, amikor érzi, hogy még van egy emberi lény a földön, aki szereti. És Isten is mindkét félre több irgalommal fog tekinteni, mert ha te így sajnáltad azt a lelket, mennyivel jobban fogja Ő, aki végtelenül irgalmasabb és szeretettel telibb, mint te. És Isten megbocsájt neki miattad.”

A szenvedés az életben elkerülhetetlen. Ahol szeretetre van szükség, áldozatokra is szükség van. Segíthetünk másokat megnyílni Isten kegyelmére és megváltást találni, ha imáinkat, munkáinkat és szenvedéseinket az Úréhoz csatlakoztatjuk, a szeretet rejtetett módjai által a Lélekben. Ha csak egy lélek találja meg útját Isten felé áldozatodon keresztül, akkor több mint megérte.

A forrás helye itt érhető el.

Nincsenek megjegyzések: