Ha nem a Mennyből Adatott
Olyan volt, mint egy álom. Isten oltáránál álltam kinyújtva kezeimet,
és azt mondtam: ,,Ez az én testem… Ez az én vérem.” Belekeveredtem a
,,Királyok Királya és a Legnagyobb Főpap” örökös áldozatának
mérhetetlenül mély titkába, ahogy a felirat írja néhány bizánci
Krisztus-ikonon.
Ahogy a Szent Liturgia folytatódott, még mindig nehéz volt elhinnem
azt, ami történt velem. Tényleg én voltam az, aki ezeket a szavakat
mondta? Tényleg én voltam az, aki, a Szentlélek erejével, a kenyeret és
bort az Úr Jézus Krisztus testévé és vérévé alakítottam? Azután eszembe
jutott az a vers, amelyet a szentelési képemre választottam: ,,Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta… Az örömöm
teljessé lett.” (János 3:27-29) A Ég megadta nekem ezt a hihetetlen
ajándékot, és az öröm teljességét vele együtt.
A személyes történetem nem hangzik úgy, mint egy hagyományos legenda,
bár egy Ukrán Katolikus családban születtem és nevelkedtem New York
állam közepén. A vallásos és erkölcsi alapokat otthon kaptam meg és egy
katolikus általános iskolában. 22 éves korom előtt egyszer gondoltam a
papságra. Amikor körülbelül 10 éves voltam meggyőztem magam: ,,Hogyha
szeretném garantálni a mennybejutást, akkor csupán annyit kell tennem,
hogy pap leszek. Végtére is, Istent szolgálják minden nap és nem tesznek
semmi rosszat!” Ez egy naiv gondolat volt, mégis azt mondom, hogyha egy
pap hűségesen szolgálja Istent minden nap – korlátai és vereségei
ellenére – akkor biztos lehet az üdvösségében.
A folytatás itt olvasható
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése