Oldalak

kedd, május 07, 2013

Napi gondolatok: Még sok mondanivalóm volna nektek… (Szerda)

Napi olvasmányok: ApCsel 17,15.22–18,1; Jn 16,12-15

„Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.”
Pál remekül felépített beszéddel, a szónoki mesterség ragyogó fogásaival áll a szó mesterei, az athéni férfiak elé. Míg azonban másutt az evangélium hirdetése feltárta a szívek gondolatait, állásfoglalásra kényszerített mindenkit, addig az ókori világ szellemi fellegvárában Pál nem kap mást, mint gúnyos megjegyzéseket és fölényes vállveregetést. A művelt elit elegáns módon hárítja el Krisztus üzenetét: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.” Az udvarias formula, amellyel Páltól búcsút vesznek, legnagyobb valószínűség szerint ezt jelentette: a továbbiakban nem vagyunk kíváncsiak rád. Nem is csoda, hiszen a görögök a testet nem tartották méltónak az örökkévalóságra, csupán a lélek, a szellem továbbélését tudták elképzelni. Természetes, hogy „megfeküdte a gyomrukat” a halottak feltámadásáról szóló tanítás.
Pál egy kissé elszámította magát. Nem gondolt arra, amit Urunk nagyon is reálisan figyelembe vett az utolsó vacsorán, hogy hallgatói nem elég erősek mondanivalója súlyának elviselésére. Az athéniak között nemigen akadtak zsidók, akiket a kinyilatkoztatás ismerete felkészített volna a keresztény tanítás befogadására, a pogányoknak pedig túl sok és eddigi felfogásukkal merőben ellentétes volt, amit Páltól hallottak.
Három dolgot is megtanulhatunk Pál esetéből. Az első, hogy ne gondoljuk, hogy képzettségtől, műveltségtől függ a Krisztus üzenetére való nyitottság. Egy teljesen más irányú szellemi előképzettség éppenséggel akadályt is jelenthet az evangélium befogadásában. A második, hogy Krisztust hirdetve ne eszközökben, módszerekben és technikákban bízzunk, hanem az üzenet eleven erejében. A harmadik pedig, hogy ezt az üzenetet ne egyszerre, mintegy ömlesztve, hanem fokozatosan adjuk át, mindenekelőtt életpéldánkkal, szavainkkal csak akkor, amikor eljön az ideje, s környezetünk megérett rá.

fr. Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések: