A
keresztények terjesszék a hit, a remény és a szeretet sóját – erre
buzdított Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta Házban, szálláshelyének
kápolnájában megtartott szentmiséjén. Kiemelte, hogy a keresztény
eredetiség nem egyformaságot jelent, majd óvott attól a veszélytől, hogy
ízetlenné, múzeumi keresztényekké váljunk. A szertartáson Angelo Sodano
és Leonardo Sandri bíboros, valamint La Paz érseke, Edmundo Montero
koncelebrált. Ez alkalommal a Keleti Egyházak Kongregációja pap és
világi alkalmazottainak egy csoportja volt jelen a szentmisén. Mi a keresztény ember életének sója, amit Jézus ajándékozott nekünk? Ferenc pápa homíliájában arról az ízről beszélt, amely átadásának feladata a keresztényeket illeti saját és mások élete számára. Az Úr által nekünk ajándékozott só a hit, a remény és a szeretet sója. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy ez a só – amely abból a bizonyosságból fakad, hogy Jézus meghalt és feltámadt azért, hogy üdvözítsen bennünket – nem szabad, hogy íztelenné váljon vagy, hogy erejét veszítse. Nem arra való ez a só, hogy tároljuk, mert az üvegben őrzött só nem szolgál semmire – hangsúlyozta Ferenc pápa.
A sónak akkor van értelme, ha megízesíti az ételt. Az üvegben őrzött só a nedvesség hatására elveszti erejét és nincs rá több szükség. Az a só, amit mi kaptunk arra való, hogy átadjuk, megízesítsük a dolgokat és felajánljuk másoknak. Ha nem így teszünk, ízetlenné válik. Kérjük az Urat, hogy ne váljunk ízetlen keresztényekké, üvegbe zárt sóként. A sónak van egy másik sajátossága is: amikor használjuk, nem a só ízét érezni, hanem az ételét, amit megízesít. A só segít, hogy az étel jobb, ízesebb és tartósabb legyen. Ez a keresztény eredetiség! – mutatott rá a Szentatya.
Hozzátette, hogy amikor ezzel a sóval hirdetjük a hitet, akkor azok, akik megkapják, sajátos jellegük szerint kapják meg, mint ahogy az ételekkel történik. Így mindenki saját egyedisége szerint kapja meg és válik még jobbá.
A keresztény eredetiség nem egyformaságot jelent! – állapította meg Ferenc pápa. Mindenkit olyannak fogad el, amilyen, saját személyiségével, jellemzőivel, kultúrájával együtt és meghagyja benne, mert ez gazdagságot jelent. Ad viszont neki valami pluszt, egy ízt. A keresztény eredetiség nagyon szép, mert amikor egyformaságot akarunk létrehozni, hogy mindenki egyformán sózott legyen, akkor úgy alakulnak a dolgok, mint amikor az asszony túl sok sót tesz az ételbe és semmi mást nem érezni, csak a só ízét, nem pedig az ételét, amit megsózott. A keresztény eredetiség tehát az, hogy mindenki olyan, amilyen, azokkal az ajándékokkal, amelyeket az Úr adott neki.
Ez az a só, amelyet nekünk is adnunk kell másoknak. Ne tároljuk, hanem adjuk át, ami pedig transzcendenciát igényel. Ki kell lépnünk a világba ezzel az üzenettel, ezzel a gazdagsággal, amellyel rendelkezünk és adjuk azt át másoknak – kérte a Szentatya. Két féle módja van ennek a világba való kilépésnek, amelyek nem teszik tönkre a sót. Az egyik, hogy a sót mások, az emberek szolgálatára adjuk. A másik pedig a transzcendencia a só alkotója, a Teremtő felé. A sót nem lehet pusztán a prédikáció által megőrizni, szükség van a transzcendenciára, az imára, a szentségimádásra. Így őrizhetjük meg a sót, hogy ne veszítse ízét.
Az Úr imádásával túllépünk önmagunkon az Úr felé, az Evangélium hirdetésével pedig kilépünk önmagunkból, hogy átadjuk másoknak az Úr üzenetét. Ha nem tesszük meg ezt a két dolgot, akkor a só az üvegben marad, és mi múzeumi keresztényekké válunk. Megmutathatjuk ezt a sót, mondván, hogy milyen szép az, amit a keresztségben, a hitoktatás során kaptunk… mint a múzeumi keresztények: íz nélküli és haszontalan sóként – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.
(sv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése