Ferenc pápa katekézise Jézus mennybemeneteléről
Szent Péter tér 2013. április 17. (szerda)
„Fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján”
Kedves Testvéreim! Jó napot kívánok!
A krédóban ott találjuk a tételt, hogy
Jézus „fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján”. Jézus földi
életének csúcspontja a mennybemenetel, amikor ebből a világból átmegy az
Atyához és elfoglalja helyét az ő jobbján. Mit jelent ez az esemény?
Milyen következményekkel jár a mi életünkre nézve? Mit jelent szemlélni
az Atya jobbján ülő Jézust? Engedjük, hogy Szent Lukács adjon választ e
kérdéseinkre.
Induljunk ki abból a pillanatból, amikor
Jézus elhatározza, hogy utoljára fölmegy Jeruzsálembe. Szent Lukács
megjegyzi: „Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének
napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy” (9,51). Miközben
„fölmegy” a szent városba, ahol beteljesedik „exodusa” ebből az életből,
Jézus már a célt látja, az eget, de jól tudja, hogy az út, amelyen az
Atya dicsőségébe megy, a kereszten, az emberiségre vonatkozó szerető
atyai terv iránti engedelmességen át vezet. A Katolikus Egyház katekizmusa
mondja, hogy „a kereszten való fölmagasztalás a mennybemenetel
fölmagasztalását jelzi, jövendöli, és a kezdetét jelenti” (662. pont).
A folytatás itt olvasható
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése