Több
mint százezren várták a Szent Péter téren nagy lelkesedéssel, hogy a
hagyománynak megfelelően ezen a vasárnapon is megjelenjen a Szentatya a
pápai lakosztály dolgozószobájának ablakában. Rengeteg zászló, óriás
felirat köszöntötte a délben megjelenő pápát, aki örömmel fogadta a
nevét kántáló zarándokok üdvözletét. „Folytatódik a Ferenc pápa és a hívek közötti rendkívüli összhang” – így jellemezte a hangulatot az egyik olasz hírügynökség a Regina Coeli imádságról készített beszámolójában. Valóban, ez a közvetlen és spontán kapcsolat ismét megnyilvánult több alkalommal is a rövid, pusztán 20 perces találkozás során.
A Mária imádság vége és a pápai felhívás előtt, amikor a zarándokok a Szentatya iránti szeretetük kifejezésére nevét ismételgették, Ferenc pápa mosolyogva reagált: „Nagyon köszönöm az üdvözlést, de kiáltsátok azt is, hogy Jézus, Jézus. A téren összegyűlt hívek azonnal válaszoltak és örömmel követték a Szentatya hívását.
Egy másik hasonló mozzanat, amely szintén a pápa és a hívek közötti természetes, azonnal létrejövő és nagyon jól működő kommunikációt, spontán kialakuló párbeszédet mutatta, az a pillanat volt, amikor a Regina Coeli imádság előtti beszéde közben a pápa több kérdéssel is a fiatalokhoz fordult. „Hallottátok néha az Úr hangját, aki hívott benneteket, hogy közelebbről kövessétek Őt?” Megállt beszédében, a téren összegyűltekre nézett, rövid szünetet tartott válaszra várva. Nem hallván a választ, humorosan felemelve hangját hozzájuk fordult: „Nem hallom elég jól”. Erre a teret megtöltő hívek azonnal kórusban harsogták „igen, igen”.
Ez a spontán kapcsolatteremtés és dialógus kezdeményezés többször is megismétlődött a 20 perc során, amelyet nagy lelkesedés fogadott az összegyűltek részéről. A pápa több alkalommal ismétléseket, rögtönzött megjegyzéseket toldott be beszédébe, hangját felemelve hangsúlyozta a fontosnak ítélt megállapításokat, gondolatokat.
Húsvét negyedik vasárnapján az Evangélium a Jó Pásztor példabeszédéről szól –mondta Ferenc pápa a Regina Coeli imádság előtt. Jézus szavait idézi: „Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.'' (Jn 10,27-30) Ezekben a sorokban benne van teljes egészében Jézus üzenete, ami Evangéliumának központi magja: arra hív bennünket, hogy vegyünk részt az Atyával való kapcsolatában, ami az örök életet jelenti.
Jézus olyan kapcsolatot akar létrehozni barátaival, amely visszatükrözi az Ő és az Atya közötti kapcsolatot. Ez pedig a teljes bizalmon alapuló kölcsönös egymáshoz tartozás a bensőséges szeretetközösségben. E mély kötődés, baráti kapcsolat kifejezéséhez Jézus a pásztor és juhai szimbólumát használja. Hívja őket, akik felismerik hangját és válaszolnak hívására, követik Őt.
Gyönyörű parabola ez – állapította meg Ferenc pápa. A hang misztikussága nagyon szuggesztív: édesanyánk méhétől kezdve megtanuljuk felismerni az ő és édesapánk hangját. A hangszínből megérezzük a szeretetet vagy a lenézést, a melegséget vagy a ridegséget. Jézus hangja egyedülálló! Ha megtanuljuk megkülönböztetni azt, akkor vezetni fog bennünket az élet útján, amely túllép a halál mély szakadékán is.
Jézus egyszer csak azt mondja juhaira utalva: „Amit Atyám nekem adott” (Jn 10,29). Ez nagyon fontos és nagy misztérium, amit nem egyszerű megérteni. Ha vonzódom Jézushoz, ha hangja felmelegíti szívemet, ez hála az Atyának, aki belém ültette a szeretet, az igazság, az élet és a szépség iránti vágyat… és Jézus mindezt együttesen jelenti. Ez segít nekünk megérteni a hivatás misztériumát, különösen az elhivatást egy különleges felszentelésre.
Olykor, amikor Jézus hív bennünket, hogy kövessük Őt, előfordul, hogy nem tudatosul bennünk, hogy Ő az, ahogy ez a fiatal Sámuellel is történt.
Ma sok fiatal van itt a Szent Péter téren. Azt kérdezem Tőletek: Hallottátok néha az Úr hangját, aki egy vágyon vagy nyugtalanságon keresztül hívott benneteket, hogy közelebbről kövessétek Őt? Feltámadt-e bennetek a vágy, hogy Jézus tanítványaivá váljatok?
A fiatalságot fel kell használni a nagy ideálok érdekében –
hangsúlyozta és ismételte többször is Ferenc pápa a fiataloknak
párbeszédet folytatva velük a pápai lakosztály dolgozószobájának
ablakából. Kérdezd meg Jézust, hogy mit vár tőled és légy bátor! –
buzdította a Szentatya a fiatalokat. A papságra és a megszentelt életre
vonatkozó hivatás hátterében mindig valaki erős és intenzív imája áll:
egy nagymamáé vagy nagypapáé, egy anyáé, egy apáé, egy közösségé… Ezért
mondta Jézus: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába!”
(Mt 9,38). A hivatások az imában és az imából születnek. Csak az imában maradnak meg és hoznak gyümölcsöt. Szívesen hangsúlyozom ezt ezen a napon, amely a hivatásokért szóló ima világnapja – emlékeztetett Ferenc pápa. Imádkozzunk tehát különösen is a római egyházmegye új papjaiért, akiket nagy örömmel délelőtt szenteltem pappá. Kérjük Szűz Mária, az „igent” mondó asszony közbenjárását.
Ő megtanulta felismerni Jézus hangját, attól kezdve, amikor méhében hordozta. Mária segítsen nekünk mindig egyre jobban felismerni Jézus hangját és követni Őt az élet útján – zárta Ferenc pápa a vasárnapi Regina Coeli imádság előtt mondott beszédét.
A húsvéti időszakban mondott Mária himnusz elimádkozása után a Szentatya felhívással fordult a világhoz. Kiemelte, hogy figyelemmel követi a venezuelai eseményeket. Nagy aggodalommal, intenzív imával és reménnyel várja, hogy igazságos és békés utat találjanak a súlyos nehézséget jelentő pillanat leküzdésére az országban.
Arra hívta a szeretett venezuelai lakosságot és különösen is az intézményi vezetőket és politikusokat, hogy határozottan utasítsák el az erőszak minden formáját. Indítsanak párbeszédet, amely az igazságra, a kölcsönös elismerésre, a közjó keresésére irányul a nemzet iránti szeretetben. Arra kérte a hívőket, hogy imádkozzanak és munkálkodjanak a kiengesztelődés és a béke érdekében. A remény imájában egyesülve Venezueláért, ajánljuk az országot a Coromotói Miasszonyunk oltalmába.
Ezt követően Ferenc pápa utalt a kontinentális Kína délnyugati részén történt földrengés által sújtottakra. Imára szólított az áldozatokért és mindazokért, akik a földmozgás miatt szenvednek.
A Szentatya megemlékezett Nicolo Rusca atya boldoggá avatásáról, amelyet az olaszországi Sondrióban tartottak. A XVI-XVII. században élt a svájci határ közelében található észak-olasz településen és példaértékű plébánosként szolgált. Az Európát abban az időszakban sújtó politikai és vallási küzdelmek során ölték meg. dicsérjük az Urat tanúságtételéért! – kérte a pápa.
Végül szeretettel köszöntötte a különböző országokból érkezett zarándokokat: a családokat, a plébániai csoportokat, egyházi szervezeteket, bérmálkozásra készülőket és iskolákat. Felidézte, hogy a Hivatások világnapja 50 évvel ezelőtt született VI. Pál pápa kezdeményezésére. Ebből az alkalomból Ferenc pápa mindenkitől azt kérte, hogy mondjon külön imát azért, hogy az Úr küldjön munkásokat aratásába. Mielőtt mosolyogva és minden irányba az ablakból integetve elbúcsúzott volna a Szent Péter teret teljesen megtöltő lelkes hívektől, mindenkinek szép vasárnapot és jó ebédet kívánt.
(sv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése