Oldalak

kedd, április 02, 2013

„Hiszek, Uram, de növeld az én szegényes hitemet”

A ferences rend miniszter generálisa idei húsvéti levelét a hit témájának szentelte.
A hit a szerzetes életében sincs meg magától értődően!
A hit egy egész életen át tartó út, kegyelem és felelősség, odatartozás Krisztushoz és az egyházhoz.
Mit jelent a hit Assisi Szent Ferenc szerint?

„Feltámadott” (Lk 24,6)
Kedves testvérek és nővérek, ez mindazok tapasztalata, akik ettek és ittak vele a feltámadása után (vö. ApCsel 10,41), és mindazoké, akik újjászületettnek érzik magukat „élő reménységre, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre” (1Pt 1,3–4). „Feltámadott”! Ez a hitünk alapja, a reményünk oka és szeretetünk indítéka. Ugyanis, ha „Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is” (1Kor 15,14). Ezen tapasztalat nélkül Krisztus keresztje és a mieink egy tragédia lenne és a keresztény élet is egy képtelenség. A feltámadás miatt viszont énekelhetjük a liturgiával, hogy „Üdvöz légy, ó szent Kereszt, egyetlen reményünk!” A Megfeszített „harmadnapon feltámadt, az Írások szerint” (1Kor 15,4). Ez hitünk központi magva és a kezdeti kérügma: „Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük” (1Kor 15,11). A feltámadás a mennyei Atya nagy igenje a Fiára, és benne ránk, s ezért témája az igehirdetésnek és alapja a reményünknek.

Igen, valóban feltámadt!
Mindig mélyen érintett, ahogy a keleti keresztények ebben az időszakban köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt!” És válaszolják, „Igen, valóban feltámadt!” A hitnek ezt a megvallását a XVI. Benedek által akart Hit éve keretében tesszük, amelyre azzal a szándékkal került sor, „hogy az egyház megújítsa a Jézus Krisztusba, a világ egyedüli megváltójába vetett hit lelkesedését, újra átélje az általa mutatott úton való járás örömét, és konkrét módon tanúsítsa a hit átalakító erejét” (XVI. Benedek, Általános kihallgatás, 2012. 10. 17.).

A folytatás itt olvasható. 

Nincsenek megjegyzések: