A hit a szerzetes életében sincs meg magától értődően!
A hit egy egész életen át tartó út, kegyelem és felelősség, odatartozás Krisztushoz és az egyházhoz.
Mit jelent a hit Assisi Szent Ferenc szerint?
„Feltámadott” (Lk 24,6)
Kedves testvérek és nővérek, ez mindazok
tapasztalata, akik ettek és ittak vele a feltámadása után (vö. ApCsel
10,41), és mindazoké, akik újjászületettnek érzik magukat „élő
reménységre, romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre”
(1Pt 1,3–4). „Feltámadott”! Ez a hitünk alapja, a reményünk oka és
szeretetünk indítéka. Ugyanis, ha „Krisztus nem támadt fel, akkor
hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is” (1Kor
15,14). Ezen tapasztalat nélkül Krisztus keresztje és a mieink egy
tragédia lenne és a keresztény élet is egy képtelenség. A feltámadás
miatt viszont énekelhetjük a liturgiával, hogy „Üdvöz légy, ó szent
Kereszt, egyetlen reményünk!” A Megfeszített „harmadnapon feltámadt, az
Írások szerint” (1Kor 15,4). Ez hitünk központi magva és a kezdeti
kérügma: „Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük” (1Kor 15,11). A
feltámadás a mennyei Atya nagy igenje a Fiára, és benne ránk, s ezért
témája az igehirdetésnek és alapja a reményünknek.
Igen, valóban feltámadt!
Mindig mélyen érintett, ahogy a keleti
keresztények ebben az időszakban köszöntik egymást: „Krisztus
feltámadt!” És válaszolják, „Igen, valóban feltámadt!” A hitnek ezt a
megvallását a XVI. Benedek által akart Hit éve keretében
tesszük, amelyre azzal a szándékkal került sor, „hogy az egyház
megújítsa a Jézus Krisztusba, a világ egyedüli megváltójába vetett hit
lelkesedését, újra átélje az általa mutatott úton való járás örömét, és
konkrét módon tanúsítsa a hit átalakító erejét” (XVI. Benedek, Általános kihallgatás, 2012. 10. 17.).
A folytatás itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése