Az előző katekézisben Jézus feltámadásának eseményéről
elmélkedtünk, amelyben a nőknek sajátos szerepük volt – kezdte
katekézisét Ferenc pápa, majd feltette a kérdést: mit jelent életünk
számára a feltámadás, és miért lenne nélküle hiábavaló hitünk?
Hitünk Krisztus halálán és feltámadásán alapul, mint ahogy egy ház az
alapjain nyugszik: ha az alapok megrendülnek, akkor az egész ház
összedől. A kereszten Jézus önmagát áldozta fel, magára vette bűneinket,
majd alászállt a halál szakadékába. A feltámadásban mindezeket legyőzi,
eltávolítja és megnyitja az utat egy új élet felé.
Szent Péter első levelének elején ezt így foglalja össze: „Áldott
legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy
irgalmasságával, Jézus Krisztus halottaiból való föltámadása által, élő
reménységre szült újjá minket: arra a romolhatatlan, szeplőtelen,
hervadhatatlan örökségre, amely számotokra van fönntartva a mennyben”
(1Pét 1,3-4).
A folytatás itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése