Cesar Alejandro Pulchinotta, az olasz Lazio tartományban szolgáló argentin plébános kommentálta így a Ferenc pápától kapott telefonhívást.
„Csörgött a telefon, felvettem, megkérdeztem ki az. Az első pillanatban szóhoz sem jutottam a meglepetéstől. Elmondta, hogy közös barátunk, Miguel atya eljuttatta neki a könyvemet, és meg akarta köszönni. Azt feleltem, hogy nagy megtiszteltetés számomra, először is, hogy megkapta a könyvemet, aztán pedig hogy felhív telefonon. Mire ő:
Nagyon természetes dolog két ember között, hogy az egyik megajándékozza a másikat, az pedig megköszöni. Viszont úgy kapcsolatba lépni a másikkal, hogy a másik mellé helyezzük magunkat, és nem a másik fölé, nem ugyanennyire természetes és általános. Ő a pápa, Péter utóda, én meg egy egyszerű vidéki pap vagyok. Jó nagy távolság van közöttünk, és ő a maga egyszerűségével megrövidítette ezt a távolságot. Ez testvérivé is teszi a kapcsolatot.
Nagyon természetes dolog két ember között, hogy az egyik megajándékozza a másikat, az pedig megköszöni. Viszont úgy kapcsolatba lépni a másikkal, hogy a másik mellé helyezzük magunkat, és nem a másik fölé, nem ugyanennyire természetes és általános. Ő a pápa, Péter utóda, én meg egy egyszerű vidéki pap vagyok. Jó nagy távolság van közöttünk, és ő a maga egyszerűségével megrövidítette ezt a távolságot. Ez testvérivé is teszi a kapcsolatot.
Folytatás az alábbi linken
Egyetlen gesztus, amely többet ér sok szónál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése