Oldalak

hétfő, április 22, 2013

„A keresztények alázatosak, szegények és szelídek, a törtetőknek nincs hitük” – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája



Április 22-én, hétfőn reggel a Szent Márta Ház kápolnájában bemutatott pápai szentmisén részt vett P. Federico Lombardi és P. Ciro Benedettini, a vatikáni sajtóterem igazgatója és igazgatóhelyettese néhány munkatársukkal, továbbá a Vatikáni Rádió technikusai, akik a Santa Maria di Galeria leadóközpontban dolgoznak.

Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszból kiindulva a Jó Pásztor alakjához fűzte gondolatait. Jézus magát a bárányok ajtajának nevezi. „Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló” – olvassuk János evangéliumában (Jn 10,1-2). Olyan személyről van szó, aki a saját hasznát keresi, aki felfelé törekszik – mondta a Szentatya.

A keresztény közösségekben is vannak ilyen törtetők, akik tudatosan vagy öntudatlanul úgy csinálnak, mint akik belépnek, de valójában tolvajok és rablók. Hogy miért? Mert el akarják lopni Jézus dicsőségét, saját dicsőségüket keresik. Ezért mondta Jézus a farizeusoknak: Ti egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, ami Istentől származik. Ez a vallás egyfajta üzlethez hasonlít. Én is adok neked dicsőséget, és te is adsz nekem dicsőséget. De ezek a személyek nem az igazi kapun léptek be. Az igazi kapu Jézus, és téved az, aki nem rajta keresztül lép be.

„Honnan tudom, hogy az igazi kapu Jézus? Honnan tudom, hogy ez a kapu Jézusé?” – tette fel a kérdést a pápa, majd így válaszolt: „vedd elő a nyolc boldogságot és tedd azt, amit azok mondanak. Legyél alázatos, szegény, szelíd, igazságos”. Jézus azonban nem pusztán kapu, hanem egyben Ő az út is. Sok, talán még kedvezőbb ösvény is van ahhoz, hogy célba jussunk. Azonban ezek csalóka, hamis utak. Az igazi Út egyedül Jézus.

Valaki azt mondhatná: Atya, Ön fundamentalista! Nem, egyszerűen csak azt ismétlem, amit Jézus mondott: Én vagyok a kapu. Én vagyok az út. Azért mondta ezt, hogy életet adjon nekünk. A szeretet szép kapuja, amelyik nem téveszt meg, nem hamis, mindig az igazságot mondja, gyöngéden és szeretettel. Azonban mindig bennünk van az eredeti bűn alapja. Birtokolni akarjuk azt a kulcsot, amely megnyitja minden értelmezés titkát, hatalmat akarunk, hogy előbbre haladjunk utunkon, bármilyen is legyen az, meg akarjuk találni a saját kapunkat. Olykor megkísért bennünket a vágy, hogy túlságosan is önmagunk urai legyünk, nem pedig az Úr alázatos gyermekei és szolgái.

Ez az a kísértés, amikor más kapukat és ablakokat keresünk ahhoz, hogy beléphessünk Isten országába. Azonban csak azon a kapun léphetünk be, amit Jézusnak hívnak. Csak azon a kapun léphetünk be, amelyik ahhoz az úthoz vezet bennünket, amit Jézusnak hívnak és ahhoz az élethez vezet, amelyet Jézusnak hívnak. Mindazok, akik mást tesznek, akik felmásznak, hogy az ablakon keresztül jussanak be – az Úr szavai szerint – „tolvajok és rablók”. Az Úr egyszerű, nem használ nehezen érthető szavakat – mondta a Szentatya.

Arra buzdította a jelenlévőket: kérjék a kegyelmet, hogy mindig Jézus kapuján kopogtathassanak. Ez a kapu néha zárva van: szomorúak vagyunk, kétségbe esünk, nehezünkre esik kopogtatni azon az ajtón. Ne keressünk más ajtót, olyant, ami látszólag könnyebb, kényelmesebb, jobban a kezünk ügyébe esik. Mindig Jézus ajtaján kopogtassunk. Jézus soha nem ábrándít ki, nem csal meg bennünket, Jézus nem tolvaj, nem rabló. Az életét adta értem: mindnyájan kérjük Őt: „Te, aki az életedet adtad értem, kérlek, nyiss ajtót, hogy be tudjak lépni” – mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa.

(vm)

Nincsenek megjegyzések: