Oldalak

vasárnap, január 17, 2016

Máriának van szeme az emberek problémáinak a meglátására… - Évközi 2. vasárnap (Jn 2,1-11)


Ahogy a napkeleti bölcsek látogatása és Jézus megkeresztelkedése, úgy a kánai menyegző csodája, a víz borrá változtatása is „epifánia”, azaz Isten-jelenés, Jézus személyében Isten fönségének fölragyogása, isteni hatalmának megmutatkozása. És minden rákövetkező „jel”, csoda: Jézus titkának, isteni hatalmának kinyilvánulása. Az első isteni „jelhez” Anyja, Mária adja az indítást, ő a közbenjáró a fiatal pár és az Istenember, Jézus között.
A Szentírás, az Isten és az ember kapcsolatára a "Szövetség" kifejezést használja. Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, Ábrahámmal, később a Mózes által vezetett néppel szertartásos keretek között a Sínai hegynél. 
Isten és ember szövetsége, természetesen, nem papíregyezmény, nem is kölcsönös érdek-megállapodás, hanem Isten végtelen szeretetére és hűségére épülő és Isten csodálatos nagy tettei által megvalósuló történet az ember, az emberiség javára és üdvösségéért. 

Isten, népe iránti erős és gyöngéd, féltékeny és irgalmas szeretetének kifejezésére a próféták nem találtak alkalmasabb képet, mint a házastársi szeretet. A házasság, mint a férfi és a nő közötti szeretet-szövetség: Isten legnagyobb gondolatainak hordozója. 
Isten az embert önmagával való szeretet-szövetségre hívja, és ennek jelképe a házasság. Erre a csodálatos Isten és ember közti szövetségre utal Izajás próféta is, amikor ezt írja: „Maga a Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve" (54,5). Vagy a mai olvasmányban: „amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled, aki téged felépít, és amint a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy leli örömét benned Istened" (62,5). 

A házasság képe ennél sokkal mélyebb és konkrétabb formában jelenik meg az Újszövetségi Szentírásban. Isten Fia megtestesülve, emberi testet öltve eljegyzi magának az emberi természetet, személyes és elszakíthatatlan módon egyesíti önmagával. A mennyek országáról beszélve Jézus azt gyakran hasonlítja menyegzői lakomához, és a mennybe való meghívást menyegzőre szóló meghíváshoz. Ez az Ő menyegzője az emberiséggel, a megtestesüléstől a kereszten való beteljesedésig. 
Krisztus az Egyházat teszi meg szeplőtelen jegyesévé - Szent Pál szerint -, ennek a Krisztussal való jegyesi kapcsolatnak jelképe a házasság: „nagy titok ez - mondja az apostol -, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom" (Ef. 5,32). 
Krisztusnak az Egyházzal való jegyesi kapcsolatának a kinyilvánítása a kánai menyegzőn történik meg, ahol jelen van szinte az egész jövendő Egyház: Szűz Mária, az apostolok és a hívő, ünneplő nép. Az igazi Vőlegény nem a kánai ifjú, hanem maga Krisztus, aki utal az Ő „órájára" - vérrel és szenvedéssel megkötendő új szeretet-szövetségre, amely a kereszten valósul meg. 
Ez az óra ugyan még nem jött el, hiszen nyilvános működése csak alig kezdődött el, ezért mondja anyjának: „asszony, még nem jött el az én órám", de a kánai menyegző titokzatos módon előre jelzi, mintegy előjátéka a megváltásnak és az üdvösségnek. 
Félreérthetetlenül rámutat erre Keresztelő Szt. János utolsó tanúságtétele: „Nem a Messiás vagyok, hanem csak előfutára. A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva"(Jn.3,28). 

Jézus első csodálatos tettébe sok szimbólumot vitt bele; a víz borrá változtatása a kánai menyegzőn: - egyrészt jelenti a régi és újszövetség szembeállítását, Mózes törvényt adott, míg Jézus a kegyelem és igazság teljességét hozta. Ő a természetet föl tudja emelni a természetfölötti világba, a bűnös embert Isten gyermekévé teszi. - Másrészt jelenti azt a lényeges különbséget, ami Istennek az Ószövetségi és Újszövetségi szeretet - kapcsolata között áll fenn. A víz az Ószövetség, a bor az Újszövetség. Amilyen lényeges a víz és a bor közötti különbség, olyan lényeges Isten Ó - és Újszövetségi szeretet - közössége közötti különbség. 
- De ugyanakkor a víz csodálatos módon való borrá változása, utal arra a mélységes változásra, amit Krisztus halála és feltámadása művel az emberekben: bőségesen árasztja a kegyelmet ott, ahol előbb bőségesen áradt a bűn, az emberi önzés hideg és ízetlen vizét a szeretet erős és nagylelkű borává változtatja. 
Az Ószövetségben Istennek az emberrel kötött "isteni násza" csak jelkép volt, az Újszövetségben fizikai valóság. A második isteni személyben az isteni és emberi természet, személyes és elszakíthatatlan módon egyesül a megtestesülésben. Hogy az isteni nász ne „rangon aluli" legyen, Isten a megtestesülésben magához emeli „egyenrangúvá" teszi, mert megisteníti a földi jegyest. 
A szentmise liturgiájában ez az értelme a víznek a borral való elegyítésének! „A bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, aki részese lett emberségünknek” – mondja a miséző pap, amikor a miseborhoz egy kevés vizet önt.

Ugyanakkor lényeges mondanivalója van annak is, hogy Mária figyelmezteti Jézust az ifjúpár problémájára, a bor elfogyására. Máriának van szeme az emberek problémáinak, bajainak meglátására, meghallására, s megvan a lehetősége is arra, hogy ügyünket továbbítsa Fiához, mégpedig sikeresen. Erről tanúskodik a világ megannyi Máriás kegyhelye, búcsújáró helye között a Csíksomlyói is. Amint láthatjuk, a kegyszobor körül elhelyezett számtalan emléktárgy és hálatábla azt hirdeti, hogy a Csíksomlyói Segítő Szűz közvetítése igen hatékony és sikeres volt az évszázadok folyamán.
Nagy bizalomra ad okot, hogy Mária jelen van a kánai menyegzőn, és adott pillanatban közbelép. Ha méltatlannak érezzük magunkat a Krisztussal való közösségre, hagyatkozzunk bizalommal Máriára, s akkor majd ő tesz minket erre alkalmassá és sietteti a beteljesülés óráját. A kánai menyegzőn Mária látszólag a puszta közbenjáró szerepét játszza – méghozzá igen nagy eredménnyel, hiszen igent mondat isteni Fiával, amikor ő nemet akar mondani.
De ennél lényegesebb szerepe is van Máriának. Ha a kánai menyegzőn jelen van az isteni vőlegény, akkor a menyasszonynak is jelen kell lennie. Jelen is van Mária személyében. Ő Krisztus tiszta jegyesének, az Egyháznak leghitelesebb képviselője és egyben legtökéletesebb ősmodellje. Menyasszonyi hitelességéhez nem fér kétség. Minden házasság megkötésénél a két fél szabad akarati beleegyezésére van szükség. A megtestesülés isteni nászában a szabad akarati beleegyezést a "boldogító igent" Mária mondta ki az emberiség részéről, az emberiség nevében az angyali üdvözlet alkalmával. Így tehát a kánai menyegzőn való jelenlétének is ez adja meg különleges értelmét.

A kánai menyegző így, ebben a szemléletben semmiképpen sem lehet csupán valami epizód az evangéliumban, s nem is valami hangulatos esemény közbevetése, hanem átgondolt, tudatos tanítás Jézus Krisztusról és az Egyházról. A borrá változtatott víz csodája pedig hitre provokáló jel, amely az Újszövetséget, a Jézus Krisztusban egybegyűlt új közösséget építi. 
Éppen ezért el kell mélyítenünk magunkban annak a tudatát, hogy a keresztség által az új és örök szövetség részesei vagyunk, és Jézus közösségéhez tartozunk, amelyben mindenkinek meg van a maga, Istentől rendelt üdvösséget szolgáló feladata. 

Nincsenek megjegyzések: