Oldalak

szerda, január 23, 2013

Napi gondolatok: A farizeusok a Heródes-pártiakkal együtt azon tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét (Mk 3, 1-6).

Jézus Krisztus nélkül a vallás soha nem érhette volna el célját. Őnélküle Istenről csak ábrándozni lehetne, s áldozatbemutatásainkkal a magunk lelkiismeretét nyugtatgatni – hiába. Jézus Krisztus az egyetlen főpap, aki összeköti az eget a földdel. Csodái mind annak tanújelei, hogy általa Isten jelen van a világban; nem az ember megy föl Istenhez, hanem Isten hajol le az emberhez, és Jézusban magához emeli. 

Az Evangéliumban Jézus szinte provokálja a farizeusokat. Az ő tervük az, hogy ha szombaton gyógyítani fog, ezt fogják vádként felhozni ellene.

"Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?" – kérdezi tőlük, de ők hallgatnak. Nyíltan, persze, nem mernek állást foglalni a kérdésben. Hozzáállásuk kicsinyes és rosszindulatú. Szó sincs arról, hogy Isten törvényét védenék: céljuk, hogy Jézus vesztét okozzák.
Jézus viszont nem emberi logikával gondolkodik. Ő élet és halál, jó és rossz kategóriáit használja, jóllehet a béna kezű ember esetleg másnap is felkereshetné, hogy gyógyulást nyerjen. Az Istentől jövő áldás azonban nem tűr korlátozást.

Jézus főpapi mivolta mindkét irányban megnyilatkozik. Az emberek előtt Isten arcát ragyogtatja fel és szétosztja ajándékait, Istennek pedig saját emberi szenvedését és halálát ajánlja fel áldozatul, hogy a megszentelő kegyelem és áldás mindenkit elérhessen, aki csak él a földön.

Nincsenek megjegyzések: