A mindennapi elmélkedés azzal a veszéllyel járhat, hogy intellektuális ínyenckedéssé válik: Isten igéjét szellemi építőkockának használva önmagunk és mások gyönyörködtetésére impozáns, ám élettelen gondolatépítményeket emelünk, vagy életvitelünk igazolására szolgáló tökéletes ideológiát gyártunk. Még veszélyesebb kísértés, hogy az igét fegyverként használva mások ellen fordítsuk, Isten nevében ítéletet mondva fölöttük. Mi legfeljebb megsebezni tudunk, de gyógyítani nem.

A legalattomosabb kór, a lelki élet rákfenéje: a gőg. Rejtett, de igen gyorsan terjedő, a legkülönfélébb áttéteket produkáló sejtburjánzás, amely igen hamar az ember egész valóját ellepi. Kívülről épnek látszik, de belülről a teljes összeomlás szélén áll. Minthogy azonban nem érez fájdalmat, tökéletesen egészségesnek hiszi magát, nem megy el vizsgálatra, kezelésről pedig végképp hallani sem akar.
Ebben a minden betegségnél veszélyesebb nyavalyában szenvednek a farizeusok, akik megütköznek azon, hogy Jézus vámosokkal és bűnösökkel ül egy asztalhoz. Jézus szavában: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek”, nem ismerik fel az ironikus célzást saját állapotuk siralmas voltára. Egészségesnek gondolva magukat távol tartják magukat az orvostól, aki pedig egyedül tudna gyógyulást adni beteg lelküknek.
Ne szégyelld sebzettségedet, betegségedet az isteni orvos előtt! Ne takargasd, hanem tárd fel előtte nyomorúságodat. Engedd, hogy ujjával, a Szentlélekkel megérintsen ott, ahol fáj; – s amit előbb éles kardnak éreztél, az most gyógyító balzsam lesz szíved sebeire.
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése