Még Szent Ferenc életében történt, hogy egy igen ártatlan és tiszta szívű fiúcskát is fölvettek a rendbe, aki annyira szűkös kolostorba került, ahol a barátok ágy hiányában a földön aludtak. Egy alkalommal ide látogatott el Szent Ferenc, s a közös esti ájtatosság után hamarosan nyugovóra tért, hogy aztán szokása szerint éjjel, amikor a testvérek már alusznak, fölkeljen imádkozni.
Az említett fiúcska pedig föltette magában: - alaposan kikémleli Szent Ferenc életmódját, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzen szentségéről, különösen pedig, hogy megtudja, mit csinál, amikor fölkel éjszaka. S hogy az alvás miatt el ne mulassza az alkalmat, Szent Ferenc mellé feküdt, kordáját Szent Ferenc kordájához kötötte, hogy észrevegye, amikor a Szent fölkel. Szent Ferenc e mesterkedésből mit sem vett észre. Éjszaka azonban, amikor a testvérek mindannyian első álmukat aludták, Szent Ferenc fölkelt, és a kordákat összekötve találva, szép óvatosan kibogozta, nehogy megzavarja a fiúcskának álmát. Aztán magányosan kiment a kolostor melletti erdőbe, visszavonult egy kunyhóba, és imádságba merült.
Némi idő elteltével fölébredt a fiúcska is, s észrevéve, hogy kordája el van oldva, Szent Ferenc helye pedig üres, nyomban fölugrott, és keresésére indult. Mivel nyitva találta az erdőbe vezető kis kaput, mindjárt gondolta, hogy azon ment ki Szent Ferenc. Követte tehát az erdőbe, s amikor a kunyhóhoz közeledett, élénk beszélgetés ütötte meg a fülét. Hogy kivehessen valamit a szavakból, a kunyhó nyílásához lépett, s egyszerre különös fényt látott, amely körülvette Szent Ferencet, a fényözönben megpillantotta Krisztust, Szűz Máriát, Keresztelő Szent Jánost, János Evangélistát s fölöttük az angyalok roppant seregét. Mindnyájan Szent Ferenccel beszélgettek. Amikor a fiúcska mindezt látta és hallotta, ájultan a földre zuhant.
Miután a titokzatos jelenés véget ért, s Szent Ferenc a kolostor felé tartott, belebotlott a fiúcska ájultan heverő testébe. Nagy könyörülettel, mint a jó pásztor az elveszett báránykát, karjaiba vette, és visszavitte a többiek közé. Mikor aztán később megtudta a fiúcskától, hogy tanúja volt a jelenésnek, lelkére kötötte, hogy amíg ő él, senkinek el ne árulja a történteket. A fiúcska pedig gyarapodván Isten kegyelmében, és növekedvén Szent Ferenc ájtatos tiszteletében, igen derék tagjává vált a rendnek, s csak Szent Ferenc halála után mondta el a testvéreknek a szent jelenés titkát.
Krisztus dicséretére. Amen.
Forrás: itt.
Az említett fiúcska pedig föltette magában: - alaposan kikémleli Szent Ferenc életmódját, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzen szentségéről, különösen pedig, hogy megtudja, mit csinál, amikor fölkel éjszaka. S hogy az alvás miatt el ne mulassza az alkalmat, Szent Ferenc mellé feküdt, kordáját Szent Ferenc kordájához kötötte, hogy észrevegye, amikor a Szent fölkel. Szent Ferenc e mesterkedésből mit sem vett észre. Éjszaka azonban, amikor a testvérek mindannyian első álmukat aludták, Szent Ferenc fölkelt, és a kordákat összekötve találva, szép óvatosan kibogozta, nehogy megzavarja a fiúcskának álmát. Aztán magányosan kiment a kolostor melletti erdőbe, visszavonult egy kunyhóba, és imádságba merült.
Némi idő elteltével fölébredt a fiúcska is, s észrevéve, hogy kordája el van oldva, Szent Ferenc helye pedig üres, nyomban fölugrott, és keresésére indult. Mivel nyitva találta az erdőbe vezető kis kaput, mindjárt gondolta, hogy azon ment ki Szent Ferenc. Követte tehát az erdőbe, s amikor a kunyhóhoz közeledett, élénk beszélgetés ütötte meg a fülét. Hogy kivehessen valamit a szavakból, a kunyhó nyílásához lépett, s egyszerre különös fényt látott, amely körülvette Szent Ferencet, a fényözönben megpillantotta Krisztust, Szűz Máriát, Keresztelő Szent Jánost, János Evangélistát s fölöttük az angyalok roppant seregét. Mindnyájan Szent Ferenccel beszélgettek. Amikor a fiúcska mindezt látta és hallotta, ájultan a földre zuhant.
Miután a titokzatos jelenés véget ért, s Szent Ferenc a kolostor felé tartott, belebotlott a fiúcska ájultan heverő testébe. Nagy könyörülettel, mint a jó pásztor az elveszett báránykát, karjaiba vette, és visszavitte a többiek közé. Mikor aztán később megtudta a fiúcskától, hogy tanúja volt a jelenésnek, lelkére kötötte, hogy amíg ő él, senkinek el ne árulja a történteket. A fiúcska pedig gyarapodván Isten kegyelmében, és növekedvén Szent Ferenc ájtatos tiszteletében, igen derék tagjává vált a rendnek, s csak Szent Ferenc halála után mondta el a testvéreknek a szent jelenés titkát.
Krisztus dicséretére. Amen.
Forrás: itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése